Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849

lelte halálát. A hír hallatán Borbély annyira fellelkesedett, hogy kérte magát harctéri szolgálatba helyeztetni.

12

4 Az adatból egy nagyon fontos következtetést is levonhatunk! Az április 10-i váci ütközetben ugyanis két hadtest, Damjanich parancsnoksága alatt a III. és Klapka vezérlete alatt az I. vett részt. Az I. hadtest azonban megkerülő manővert hajtott végre, s az ütközetből gyakorlatilag elkésett.

12

5 A döntést egyedül a III. hadtest erőszakolta ki, így tehát a Bocskai-huszároknak legalábbis egy része a III. hadtest kötelékében szolgált. Alátámasztja ezt az is, hogy a huszárezred egyik osztályának hajdúcímeres szép lobogója a bukáskor orosz hadizsákmány lett, s azt most a Hadtörténeti Múzeumban őrzik.

12

6 Ez csak a világosi fegyverletételkor történhetett, amelyben pedig az I., III. és VII. hadtest vett részt. A III. hadtestben különben két lovasezred teljesített szolgálatott, s lovassági parancsnokuk a váci csata idején Nagysándor József, ekkor még ezredes, volt.

1

2' Nézzük meg ezek után a gyalogsági alakulatok szervezésének ügyét! A Bocskai-csapat gyalogságának szervezése 1848 őszén indult meg, november hetedikén a szoboszlóiak és a dorogiak létszáma például Borbély Dániel százados és két hadnagy vezetése alatt már elérte a 220 főt.

12

8 Az elképzelések azonban itt is hamarosan módosultak, s nemsokára két gyalogsági zászlóalj kiállításáról volt szó. Kossuth Lajos december másodikán sürgető levelet küldött Sillyének a Bocskai zászlóaljak kiállítása tárgyában. Ekkor úgy rendelkezett, hogy az első zászlóaljat mihamarabb küldje Pestre, a második zászlóalj felszerelésének ügyében pedig lépjen érintkezésbe Földváry Lajossal, a debreceni hadmegye főparancsnokával. Ez utóbbi zászlóaljat az erdélyi frontra szándékozott irányítani. A hajdúknak itt — írta — egy kis csorbát kell helyrehozniuk, s jelentse ki a kormánybiztos úr a hajdú népnek, hogy a „Haza megvárja a szabadság ezen régi harczosaitul, hogy Erdélyt Magyarországnak vissza fogják venni".

12

9 E zászlóalj — a későbbi 53. — azonban ekkor még nem létezett, az erdélyi frontra így csak a hajdúkerületi nemzetőrség mehetett. Ennek érdekében Sillye Gábor Böszörményben december kilencedikére népgyűlést hirdetett, amelynek eredményeként a várostól 165 nemzetőr jelentkezett az erdélyi frontra. Megjegyzendő, hogy az erdélyi harcokban már korábban is vettek részt hajdúböszörményi nemzetőrök.

13

0 Kossuth a már többé-kevésbé megalakult 52. zászlóalj parancsnokává Perezel Sándor őrnagyot nevezte ki

13

1 December 14-én újabb harci feladatot kaptak. A Pestre való menetel helyett a hadi események alakulása következtében az északi frontra vezérelték őket is, a Schlick elleni hadműveletek támogatására. Kossuth Sillyéhez írt levelében így buzdított: „Mondja meg ön nevemben... hogy az annyi emlékezetben gazdag vitéz hajdúktól megvárja, miként bátor szív által lelkesített vitéz karjaival minden előtt oda áll, hol a veszélyt legelőbb kell elhárítani." A zászlóalj azonban még nem volt felfegyverezve, ezért Kossuth Miskolcra küldött számukra 1200 puskát, majd pedig ugyanannyi tölténytáskát. Schlick leverése után a zászlóaljat szintén az erdélyi frontra szándékozott átvezényelni.

13

2 Az északi frontra a zászlóaljjal elment Sillye Gábor is.

13

3 Az 52. zászlóalj kiállítása tehát viszonylag zökkenőmentesen történt, nem mondható el ez viszont az 53.-ról. Amíg az 52. zászlóalj legénységi állományának döntő hányadát a hajdúvárosokból lehetett előállítani, addig az 53. zászlóaljnál kénytelenek voltak mind nagyobb arányban külső helyekről toborozni, illetve az újoncozás terén igénybe venni a hadügyminisztérium segítségét. így viszont szép számmal kerültek ide nem magyar ajkúak is, s ez a helyzet újabb belső problémák kútfejévé vált. A sok panasz hallatán Kossuth január kilencedikén utasította a hadügyminisztériumot, hogy az 53. zászlóaljba vagy ne sorozzon romány anyanyelvűeket vagy pedig a zászlóalj hajdú jellegét szüntesse meg. Ennek eldöntését egyébként arra a Repeczki Ferencre bízta, aki ekkortájt folytatott vizsgálatot Sillye tevékenységével kapcsolatban.

13

4 Sillye Gábor egyébként február 13-án Kossuthoz írt levelében újra érintette a kérdést :

13

5 „tömegestől jöttek hozzám (ma) az 53. zászlóalj általam összeszedett egyénei s panaszolták, 254