Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

5. kép. A hajdúszoboszlói lucernás mellett levő erdősáv rezervátor területet, a magas tápértékű lucerna pedig táplálékot ad a rovaroknak, kisemlősöknek egyaránt. Faj és egyedszámban igen dús életközösségeket találunk itt b) Crocidura leucodon, Mustela nivalis, Erinaceus europaeus (Vulpes, vulpes, Capreolus capreolus). Egyed és súly sűrűség/hektár db g Rovarevők : 2,34 311,0 Rágcsálók: 49,78 1544,8 Menyétfélék: 0,53 364,5 2 52,65 2220,3 Ebből 1. csoport: 50,00 119,3 2. csoport: 2,65 1027,3 A 3. emlőscsoport fajainak 1 ha-ra átszámított egyedsűrűsége 0,07 db, súlysűrűsége 445 g. A nagytermetű emlősök tehát a pentezugi szikes pusztán a legalacsonyabb cönológiai karakterisztikákat mutatják. A három emlőscsoport fajai együttesen 1 ha-on 52,72 db egyedsűrűséggel és 2665,3 g súlysűrűséggel Hortobágyon a legalacsonyabb cönológiai mutatókat adják (13. és 14. ábra). IV. AZ IZOCÖNÓZISOK ÉS EMLÖSTÁRSULÁSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 1. Emlősfaj számok Az egész Hortobágy területén a denevéreken és a domesztikált emlősökön kívül cca 34 emlősfaj él. A tiszacsegei töltés, hajdúszoboszlói lucerna és az ohati erdő a leggazdagabbak emlős fajokban 20 feletti fajszámmal. A tiszacsegei mo69