Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

6. kép. Pentezugi tájrészlet. A Hortobágy folyó és a keskeny folyó menti kultúrerdők mellett mozaikszerűen váltakoznak a nedvességet és szárazságot kedvelő fajok alkotta emlőstársulások rotva és a mátai szikes 15 emlős fajszámával közepesnek mondható. Legfajszegényebb a pentezugi szikes 11 emlősfajjal. A legkisebb testnagyságú emlősfajok (1. csoport) a tölgyerdőben és a lucernában, a közepes testnagyságú (2. csoport) emlősfajok a töltésen szerepelnek feltűnő magas számmal. A nagyobb testűek (3. csoport) a tölgyerdőben mutatnak magas fajszámot (8. ábra). 2. Az izocönózisok közötti azonosság a) Fajazonosság : A 24 emlősfaj alapján 32—61%-os azonosságokat találunk. Legmagasabb értékeket a morotva — töltés ; lucerna — töltés között találunk. (A fenti cönózisok egymással határosak, illetve a töltés egyik oldalán a szoboszlóihoz hasonló lucernás helyezkedik el.) Alacsony értéket mutat a tölgyerdő — a két szikes; morotva — és a két szikes, lucerna. A konstansdomináns fajok alapján magas értéket találunk a mátai szikes — pentezugi szikes; töltés — mátai szikes; töltés — lucerna esetében. A tölgyerdő a morotvával közepes azonosságot, de a többi cönózissal minimális vagy semmiféle azonosságot nem mutat (9. ábra). b) Konstansazonosság : Az összes faj alapján a 3., 4., 5. és 6. cönózisok az eddigiekhez hasonlóan egymással jó azonosságot mutattak. Kitűnik a töltés — lucerna ; mátai — pentezugi szikes közötti optimális érték. (A menyétfélék esetében a nyílt cönózisok között nagyfokú a hasonlóság — (10. ábra). c) Dominánsazonosság: Mind az összes faj, mind a rágcsálók alapján az előbbiekhez hasonló azo70