Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szabó V. László: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon

rás után 1973-ban már gyalog ismerkedtem a pusztával. 1973. V. 22. B. Nagy Imre juhásztól megtudtam, hogy 1972 nyarán a Csikérlaponyag és Szikkút között 2 lapuló fiókát talált. Pontosan leírta: hamuszürke, 2 fekete sáv a hátukon, hosszú kék lábak, zöldes csőr, jókora csirkenagyság. Tenyerébe vette őket, de végig mozdulatlanok maradtak. Túzokfiókáknak vélte őket, de leírásából kitűnik, hogy ugartyúk fiókák voltak. Este a Rétoldali Nagytelken levő juhászkunyhótól a jelzett irányban hallottam az ugartyúkok hangját, de másnap nem találkoztam velük. 1973. IX. 6. A Csikérlaponyag és Vadállókút között 2 db. 1973. IX. 11. A múltkori helyhez közel két db. B. Nagy Imre elmondja, hogy ez év júniusában is talált a Csikérlaponyag és Szikkút között 2 elázott fiókát nagy zivatar után. 1973. IX. 15. 10 db-ot figyeltem meg vonulóban a Hortobágy folyó közelében Angyalháza puszta északnyugati kalitkás, rontott legelőjén. 7 db együtt déli irányban húzott el, két öreg egy fiatallal külön utánuk. 1974. V. 30. A Vadállókúttól északra a Nagytelken 1 pár. Fészekmélyedése a kopár „marokraszedett" szik ürmös-csenkeszes törpe állományában volt 1 tojással. A kotló madár hamarosan visszatért. 1975. V. 31. Az előző évi fészkelőhelytől kissé nyugatabbra 1 pár. Többször visszatér, de fészekaljukat a közelben tartózkodó nagy gulya valószínű eltiporta, mert kotlást nem figyeltem meg. VII. 22. 1 db, VIII. 27. 2 db, IX. 9. 1 db: Kovács Gábor három megfigyelése a Nagyrét—Sóskút közti területen, az 1963-as fészkelés közelében, arra enged következtetni, hogy ez a költőhely is fennmaradt. Aradi adata Angyalháza É-i szomszédságában: Ökörföld, 1967. VIII. 4. 1 db. Szelencés puszta. Angyalháza közvetlen folytatása dél felé. Kopár birkalegelői a Hortobágy—Ágeri—Csikér—Sirály lapos között terülnek el. Keleti része a sziki pacsirta legsűrűbb fészkelőhelye. Egyetlen alkalommal találkoztam itt ugartyúkkal. A Vadállókúttól délre mintegy 3 km-re, a Lente tanya alatt, az Ágér mellett találtam meg fészkét 2 tojással 1973. V. 23-án. Igen ritka mohos, cickafarkas Festucetum gyep Camphorosma foltokkal. A fészek kopár mélyedésben. Legeltetéssel erősen degradált terület. Az angyalházi populáció terjeszkedését látom a fészkelésben. Mivel itt igen intenzív a legeltetés, nyugodt fészkelőhelyet nehezen talált s így el is maradt a későbbiekben. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Angyalháza—Szelencés pusztán az ugartyúknak eddig négy fészkelőhelye ismeretes. Nincs kizárva, hogy az északnyugati rontott, csatornákkal teli, elhagyottabb részeken is megtelepedett. Végül itt említem meg, hogy első fészkelési helyét — főleg a debreceni vadászok szóhasználatát követve — Bekefenék néven szokták emlegetni. Ez félrevezető. Bekefenék az angyalházi „Rít" (Nagyrét) legészakibb, aránylag mélyebb vizű része. Környéke a Beketelek kevésbé szikes, magasabbfüvű, ezért az ugartyúk fészkelésére alkalmatlan terület. Keskenyebb rész, a Keresztér köti öszsze a déli, terjedelmesebb Nagyréttel. A székicsér, székilile, széki pacsirta s így az ugartyúk fészkelésére alkalmas terület csak a Keresztér mellett, főleg pedig a Nagyrétet nyugaton szegélyező Rétoldal s a keleten beöblösödő Rétzug kopár szikesein található. II. Kunmadarast—Nagyiváni puszta A Hortobágy délnyugati része a Kunmadarasi puszta. Nyugati belső mélyebb része a Kunkápolnási mocsár, csak a délkeleti része kopár szikes juhlegelő: a széki pacsirta, székicsér, székilile, parlagi pityer egyik legjellegzetesebb fészkelőbiotópja. Ezt is át meg átszelik főleg észak—déli irányú laposok, ezért nevezik még ma is a pásztorok a Kunmadarasi pusztát „madarasi rít"-nek. Közvetlen folytatása észak felé a nagyiváni puszta. A község legelőinek egy része már megművelt táblák közé szorul, főleg nyugaton és északon. Keleten az „iványi rét" a „madarasi rít"-tel érintkezik. Megjegyzendő, hogy a Kunmadarasi 6