Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szabó V. László: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon
puszta Nagyivánhoz jóval közelebb van! A község déli szélétől 1 km-re már a határárok húzódik, Kunmadarastól viszont 8 km-re van a puszta széle! A Kunmadarasi pusztán 1959—65 közötti években (Szabó, 1965) részletes madártani vizsgálatokat folytattam, de az ugartyúk nem került szemem elé. így meglepetés volt, amikor 1966. VI. 13-án dr. Győry Jenő és Willi Berger (Hiddensee) társaságában a Döghalomnál (régi nevén Kis Füveshalom) egy elfutó s a száraz Festucetumban meglapuló példányt figyeltünk meg. Csakhamar megkerült 2 tojásból álló fészekalja is. A kopár sziken, lepusztuló, letörpülő Artemisio-Puccinellietum gyér társulásában néhány csenevész Festuca pseudovina s Ceradoton purpureus szárazságtűrő mohafolt vette körül. A tojások marhanyomban kevés rög, mohadarabka, trágya társaságában voltak. V. 18. Tojáshéj maradványokat találtam, a költés valószínűleg tönkrement, a madarakat nem láttam. 1967—68-ban nem sikerült megfigyelni őket. Megjegyzem azonban, hogy ezekben az években inkább a mocsarakat jártam s így költésük elkerülhette figyelmemet. 1969. V. 25. Dr. Győry Jenő, dr. Kovács Béla, Bujdosó Attila, dr. Radó András, dr. Festetics Antal, dr. Lucas Hoffmann s dr. W. Helfer társaságában jártam a pusztán. Győry már a határároknál •— Nagyivánból jövet — látott egy párt. A Döghalomnál is feltűnt egy pár. A fészekről lefutó tojó s az őrködő hím együtt repültek fel, fészküket ekkor idő híján nem sikerült megtalálni. V. 29-én lelte meg 2 tojásos fészekalját W. Helfer a Döghalom és a Luca lapos között Camphorosmás vakszikben végződő keskeny, igen alacsony mohos Art.-Fest. lealacsonyodó félszigetének végén. Helfer felvételén jól kitűnik a sáros agyagba kapart gödör. Mivel a bíbic is szokott hasonló helyen fészkelni, lehet, hogy annak egyik „játszógödrét" használta fel, a tavalyi fészektől mintegy 100 m-re. Helfer leírja, hogy messziről figyelte a kotló ugartyúkot. Amint a gulya a Bogárzó felől közeledett, jó közelre bevárta, ekkor azonban felkelt s elfutott. A tehenek szorosan egymás mellett vonultak el a fészek táján, de a tojások sértetlenül megmaradtak s az ugartyúk hamarosan visszaérkezett kotolni. A közelben székicsér, székipacsirta, mezei pacsirta, parlagi pityer voltak költőtársai. V. 31. A fészek üres, az ugartyúk párt nem láttam. VII. 12. A Nagyfüveshalom északi szomszédságában, a C/3-as csatorna és a halom közti kopár szikes felől egy lopakodva elfutó ugartyúkra lettem figyelmes, mely a magasabb s jobban záródó Fest. gyep felé tartott, ott lelapult s szinte eltűnt, odamenve közelről röppentettem fel. Visszatérve a kopár biotópra, megtaláltam a Camphorosmás, leromlott szikpadka szélén kapart gödörben 2 tojását. Mindegyiken kis repedés, zápok voltak (birka rúgta meg?). A szikfok alig kiemelkedő szegélyén csenevész ürüm, fűcsomó, főleg pedig Camphorosma. Eszenyi Sándor madarasi juhász kitűnő megfigyelése bizonyítja, hogy az első fészkelés sikerült: „Júniusban a közeli csatorna kopár, agyagos töltésén vettem észre legeltetés közben két lapuló mozdulatlan fiókát, melyek teljesen beleolvadtak a sárgásszürke agyagos földbe, kézbe véve se mozdultak. Nagy sárga szemük volt, szürke pelyhes hátukon, mely a kisbárány gyapjára emlékeztetett, fekete sávok, lábuk, csőrük kékeszöld, és csőrük hegye fekete. Az öreg olyan lopakodva futott el, mint aki lopni akar." Ezen a helyen nem szokott legeltetni, hacsak a kutya meg nem zavarja a birkákat, ide nemigen jönnek. Ezt a csendes helyet választották fészkelésre. A madarasi juhászok eddig még nem ismerték, nem látták ezt a madárfajt! 1970 VI. 25. Döghalom. Északra, széteső, mohos, törpe növésű, ritkás Artem.Festucetum. Állatnyomba kapart sekély gödör birkamogyoróval, 1 tiszta tojás. Közelében néhány pár székicsér, székipacsirta fészkel. VII. 8. Sokkal több a birkamogyoró a fészekben ill. köröskörül. A fészekgödör 15 cm átmérőjű. A to7
