Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szabó V. László: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon

Szabó László V. Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon Az ugartyúk hortobágyi előfordulásáról 1940-ig Udvardy (1941) értesít: „A Hortobágyon, de főleg a szomszédos, már homokos részeken figyelték meg (Hajdúdorog, Hajdúnánás). A homokpuszták jellemző madara, ezért fészkelése nem annyira a Hortobágyon, mint a homokos Nyírségen tételezhető fel. X." Három forrásra hivatkozik: 1. Kossuth L. Tudományegyetem Állattani Tanszék gyújt. 2. Déri Múzeum gyűjt. 3. Saját megfigyelései. Mivel a két preparátum nem hortobágyi eredetű, hortobágyi megfigyeléseknek pedig se helyét, se dátumát nem közli. így magáról a Hortobágyról egyetlen biztos adatunk nincs. Dr. Radó András (in verb.) értesít az 50-es években vonulásáról, majd a 60-as évek elején már fészkelését is biztosra veszi. Radó útmutatása nyomán Kapocsy (2, 3 s in litt.) találja meg első hortobágyi fészekalját Angyalháza pusztán 1963ban. 1966-ban a Kunmadarasi pusztán kerül meg első fészekalja (W. Berger—• Dr. Győry-Szabó L. V.). További rendszeres fészkelését itt Szabó megfigyelései bizonyítják. Végül Ágota pusztai fészkelése dr. Aradi—dr. Endes, Kovács Gy. és Szabó adatai alapján 1974-től bizonyított. Tanulmányomban először területenként és időrendben dolgozom fel a megfigyeléseket. Ezután a szlonyec szikes pusztai fészkelési viszonyok törvényszerűségeit ismertetem s költési adatokat közlök. A továbbiakban tiszántúli elterjedését tekintem át, majd a hortobágyi megtelepedés kérdéseit tárgyalom. Végül a természetvédelmi tennivalókat ismertetem. I. Angyalháza — Szelencés puszta A Hortobágy délkeleti részén a Hortobágy folyó s a Kadarcs—Kösely között terül el. Északon a Bekefenék—Keresztér—Nagyrét szikes mocsárvilága, délen pedig a Nagyrétből kiszakadó Csikér s Ágeri fűzi fel a kisebb laposokat, majd Sebesér néven a Köselybe futnak. Nagy kiterjedésű, erősen szikes legelőjének nagy része a HNP szigorúan védett területe. Itt él a széki pacsirta legnagyobb populációja, a széki csérnek, széki lilének, túzoknak is fészkelőhelye. Radó 1961 augusztusában az angyaiházi Nagyrét mellett, a Rétoldali Nagytelek északi részén 2 db-ot vert fel. Mesterházi a hímet lelőtte. A következő évben is látott itt egy párt. 1963 májusában este ugyanitt hallotta ugartyúkokat, több napon át találkozott a párral s így fészkelésüket is biztosba vette. Radó irányításával Kapocsy találta meg az első bizonyító fészekaljat 1963. VI. 5-én a fenti helyen. Székicsértelepen fényképezett lessátorból és a Radó által megadott irányban többször megfigyelte az ugartyúkpárt. A mozgási körzetükben lerakott lessátortól alig 25 m-re, a hamarosan visszajött ugartyúk kotlani kezdett. A két tojás a szikfokon, közvetlenül a szikpadka alatt kis kapart mélyedésben volt birkatrágyával körülvéve. Az angyalházi fészkelésről ezután nincs adat, de mivel Radó itt a következő években is találkozott velük tavaszi, nyári, őszi időszakban, fészkelésük folyamatos lehetett. Előzetes (1971, 1972) áttekintő gépkocsis bejá5