Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)

Míg a fogyasztók oldaláról ezek a panaszok hangzottak el, addig a vállalkozó más, két okból volt elégedetlen. Az első ok a fogyasztók csekély száma volt. Bár számuk két és fél év alatt háromszorosra nőtt, de ez sem felelt meg a várakozásnak, a későbbi években pedig határozott stagnálás mutatkozott, mivel — a bérlő szerint — a böszörményiek nehezebben szánták rá magukat a villanyvilágítás bevezetésére, mint sok más település lakói. Ennek okát a vállalkozók egyáltalán nem az anyagiakban látták, hanem a lakosság nagy részét kitevő parasztgazdág konzervativizmusában. Ugyanakkor megállapítható, hogyha a világítási áram fogyasztása évi egy főre jutó átlaga rendkívül alacsony is volt, mellette erőteljesen fokozódott a motorikus fogyasztás. 1913-ban már 31 villanymotor működött Hajdúböszörményben, ezek együttesen 409 lóerőt képviseltek. Köztük volt a Kövér-malom 110 és a Fehér-malom 60 LE-s motorja is, és 1913 júliusában a motorikus fogyasztók közé lépett a P. Nagy Imre-féle malom is. így Hajdúböszörmény iparában — az energia szolgáltatás megindulását követően — tehát már az első periódusban jelentős szerepet töltött be a villamosság. A Ganz elégedetlenségének másik indítéka a bekapcsoltak kevés fogyasztása volt. Ezért már az első félév után (1911. december 16-án) észrevételezte, hogy a magánvilágítási fogyasztók évi átlagban csak 6—15 korona értékű áramot használnak fel, és minthogy egy árammérő önfogyasztása 30 koronába kerül, ezekre a fogyasztókra a vállalat évente 15—24 koronát ráfizet. Javasolta ezért, hogy csak azok számára szereljenek fel árammérőt, akik évente legalább 60 kWó-t fogyasztanak; ezt mint minimumot tegyék kötelezővé, s akkor is fizettessék ki, ha ennél kevesebb a fogyasztás, akik pedig várhatóan ennyi energiát sem használnak fel, azok részére vezessék be az átalányrendszert. De még ezek a szigorú szabályok sem hozták meg a jövedelmezőség kellő javulását. Az 1912-es év veszteség-nyereség nélkül zárult, a következő évben is a bérleti díj kifizetése után (6.795,55 korona) mindössze 645 korona nyereség mutatkozott. Ezért 1914. július 18-án már azt javasolta a Ganz, hogy új típusú ,,B" jelzésű árammérőket szereljenek fel, amelyeknek önfogyasztása kilencede a réginek, tehát alkalmazásukkal nagyban csökkenthető a hálózatveszteség. A sokféle nehézséggel küzdő vállalatot az első világháború kitörésével újabb megrázkódtatások érték. A megfelelő szakismerettel rendelkező 17 alkalmazottból a háború első hónapjaiban 13-at behívtak. Helyükre tanoncokat, nőket, hadifoglyokat állítottak be, akik az egyre csökkenő termelést is alig tudták ellátni. Miközben a bevételek relatíve kisebbedtek, rendkívüli kiadások nehezedtek a vállalatra. Ilyen rendkívüli kiadás volt, hogy a hadba hívottak fizetése, illetve segélye az erőművet terhelte. Az 1914. augusztus 13-i igazgatósági ülés határozata értelmében például a mozgósított tisztviselők megkapták a vállalattól a teljes fizetésüket, a munkások családtagjai is — bár „csak a helyi viszonyoknak megfelelő" összegű, de — heti segélyben részesültek. Mindez a háború okoz'ta problémáknak egy kis részét adta csak. Ezeknél is terhesebb volt, hogy nem hogy nőtt volna a fogyasztók száma, hanem sokan kikapcsoltatták az áramot, ahol pedig ha ez nem is következett be, ott a családok mérsékelték a fogyasztást, jóllehet az igazgatóság olyan határozatot hozott; az áramdíjat az árak várható 20%-os emelkedése esetén legfeljebb 10%-kal fogja emelni. A megrendelések elmaradása miatt a motorikus fogyasztók is csökkentették energia felhasználásukat. Mindennél nagyobb csapás volt azonban az üzemre, hogy a nyersolaj beszerzése elé egyre több akadály gördült. Emiatt legelőször a közvilágítást mérsékelték, nem kapcsolták be az ún. „féléjjeles lámpákat". A nehézségek már 1914 végén jelentkeztek. Télre az üzem tartalék készlete kimerült, így december 25-én — a háború során először, de nem utoljára — az áramszolgáltatás teljesen szünetelt. A következő év elején, január 3-án érkezett ugyan néhány hordq olaj, de ezzel csak január 14-ig üzemelt az erőmű. Ujabb tíznapos szünetelés után román nyersolajjal megindult ugyan a termelés, de az áram300