Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)
szolgáltatás rövidesen ismét megszakadt, mert — bár a vásárolt olaj elég jelentős mennyiségű volt — a fokozott hadiszállítások miatt vagonhiány keletkezett, így a vásárolt mennyiséget nem lehetett idejére Hajdúböszörménybe hozni. Nyereség-takarékossági okokból 1915. július 29-től a háború végéig egyáltalán nem volt közvilágítás a városban. Közben a nyersolajár mellett rohamosan emelkedtek az üzemtartáshoz szükséges egyéb anyagok árai is, ezért az igazgatótanács 1914 végén elhatározta a fogyasztás egységárának 10%-os emelését. A városi tanács vezetői (akik egyébként tagjai voltak a vállalat igazgató és felügyelő bizottságának) ehhez hozzájárultak, a városi képviselő testület azonban elvetette az indítványt. 2 2 Erre a Villamossági Rt választott bírósághoz fordult — ehhez joga volt a várossal kötött szerződés értelmében — amely Bánky Donát műegyetemi tanár elnökletével 1916. március 1-vel megítélte az egységárak (világítási és motorikus) 40%-os emelését. Az új árakat 1916. április 1-ével vezették be. 1918 februárjában azonban újból módosították az egységárakat. Ekkor a világítási tarifát 1,20 koronában állapították meg, és ezzel arányosan emelték a motorikus fogyasztás árát is. A gyakori és a kétségtelen magas arányú áremelések ellenére — a nyersanyagárak rapid növekedése miatt — az energia termelés, illetve eladás a háború egész további menete alatt ráfizetéses maradt. Ennek ellenére a vállalat 1916-ban és 1917-ben nyereséggel zárta az évet. A mutatkozó nyereség forrása az volt, hogy a háború második évében gyertya- és petróleumhiány lépett fel, s míg a háború első hónapjaiban számtalan fogyasztó kikapcsoltatta berendezését, most (1916) az egyéb világítóeszközök, anyagok hiánya következtében pár hét leforgása alatt 98 új fogyasztó jelentkezett. A következő évben (1917) is 106 új berendezést kellett bekapcsolni, így a vállalatot — az áramszolgáltató üzemág vesztesége ellenére — a szerelési üzemág rentábilissá tette. 2 3 (1916-ban 3.600,76 korona, 1917-ben 4.945,45 korona nyereség.) A háborús nehézségek, különösen a nyersolaj ellátás kérdése Románia hadbalépésével még fokozódott, így 1917-től az átlagos napi üzemórák számát hatra redukálták. Az anyagárak emelkedése miatt 1918-ban már nagyon súlyos anyagi helyzetbe került az üzem, és 150.000 korona kölcsönt is fel kellett vennie a temesvári takarékpénztártól, míg végül is — az immár minden szempontból veszteséges üzemelés és az állandósuló alapanyaghiány miatt — 1918. október 18-án le kellett állnia az erőműnek. Több mint egy évi szünetelés után, már a román megszállás idején, 1919. november végén az erőmű üzemvezetője Bukarestbe utazott, s a román királyi kereskedelmi minisztérium által ekkor kiutalt két tartály gázolajat megvette, vásárolt továbbá 50 q kenőolajat is. Ezzel a menynyiséggel kezdte meg újbóli üzemelését az erőmű. Tavaszra azonban ez a készlet is elfogyott és 1920 márciusa—júliusa között ismét megszűnt a városban az áramszolgáltatás. A háborút és a megszállást követően igen nehezen indult meg a rendszeres termelés. Ennek okát az inflációs körülményekben, a fogyasztók anyagi helyzetében és a változatlanul rossz és csak nagyon lassan javuló nyersanyag ellátásban kell látnunk. Az immár tíz éve (igaz sok pihenéssel) működő gépek, berendezési tárgyak is javításra szorultak. Különösen 1921-ben és 1923-ban kellett sokat költeni a gépekre, s az utóbbi évben 800 db faoszlopot is ki kellett cserélni a hálózatban, s ezek együttesen tetemesen növelték a fenntartási költségeket. Az ország pénzügyeinek rendezésére tett kísérlet során (1922) nagy összeget, 11.250 koronát volt kénytelen befizetni a Villamossági Rt az államkosszába. A termelés később is gyakran akadozott, s csak 1924. november 1-ével indult meg újra a rendszeres áramszolgáltatás. Ez év december 18-tól ismét egész éjjel adott energiát az erőmű. A háború utáni lassú lábadozás jele volt, hogy a korábban levett közvilágítási lámpáknak egyik felét 1925-ben szerelték vissza, de már a másik felére csak 1926-ban került sor. Fontos gazdasági esemény volt a vállalat történetében, hogy az ország anyagi helyzetének rendezése során, az infláció megszüntetése érdekében új pénzegység bevezetésére került sor. Az igazgatósági tagok 1926. április 28-i ülésükön a Villamossági Rt alaptőkéjét 60 000,— P-ben (50 db 301
