Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)

áramszolgáltató iparunk korántsem állt a kor technikai színvonalán. A sok kicsiny, és csak egy-egy helység ellátására berendezkedett „villanygyár" pazarolta a tüzelőanyagot, különböző feszültségű és periódusszámú áramot termelt és a települések egymás közötti kicsinyes vetélkedése egészen a felszabadulásig, pontosítva az államosítás végrehajtását követő egységes koncepció kialakításáig lehetetlenné tette a villamos energia termelés országos méretű rendezését. Figyelmünket most már Hajdúböszörmény villamosítására fordítva megállapíthatjuk, hogy az itt létrejött üzem egyike volt annak a 17 villanygyárnak, amelyek még az első világháború előtt alakultak meg a Tiszántúlon. Kérdés lehet azonban előttünk; milyen tényezők játszottak szerepet városunk villanygyárának létrehozásában? Ismert, hogy a Hajdú vármegye megszervezése előtti időben (1876) Böszörmény volt székhelye az úgynevezett Hajdúkerületnek, és ugyancsak Böszörmény volt a legnagyobb létszámú települése (1930-ban 28 918) a hajdúságnak.

5 Ezek a faktorok szerepet játszottak abban, hogy városunk lakosai közül sokan lokálpatriotizmusoktól indíttatva törekedtek a centrum jelleg, a vezető pozíció kifejezésére, akár — ha már mással nem volt mód — a vetély^ társak közül kiemelkedni a kor technikai színvonalához való, náluk gyorsabb közelítéssel is. Másrészt azonban — ami a város gazdasági fejlettségét illeti — Hajdúböszörményben a XIX. század második feléig a fő foglalkozási ág az állattenyésztés volt, s csak ettől kezdve tett szert egyre nagyobb jelentőségre a növénytermesztés. A mezőgazdaság egyes ágazatai közötti arányeltolódás eredményeként 1930-ra az 56 778 kat. holdnyi határból négyötödrész már szántó, kert és szőlő, s a legelő a határnak csak egykilencedét foglalja el. Az 1848 után bekövetkező változások ellenére a századfordulóra a helybeli lakosságnak 95,1%-a még mindig őstermelő, de az együttesen 4,9%-ot kitevő kereskedelmi és ipari foglalkozásúak több mint felének is volt földtulajdona. És bár Hajdúböszörmény a felszabadulás előtt a legiparosodottabb hajdú város — mert gőzmalmai, cserépgyára, jéggyára és néhány jelentősebb műhelye mellett több száz munkást foglalkoztató kötszövő gyára is volt — az itteni ipar lényegében mégis csak a helyi szükségletet látta el. Ráadásul a városnak nem volt megfelelő hatókörzete sem, sőt Debrecen közelsége némiképp korlátozta a dinamikusabb iparosodást is. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a külső tényezőkön túl (Debrecen közelsége, a korszerű alapanyagforrásoktól való távolság) belső okok is szerepet játszottak a város lehetségesnél is lassabb iparosodottságában, s vele együtt a társadalmi struktúra pozitívabbá alakításában. Ezen belső okok közül leglényegesebbként a helybeli parasztgazdák felfogását kell említenünk, akik szemében az ipar és a kereskedelem lenézett foglalkozás volt, s bár ők rendelkeztek a városban, az egyre sokasodó proletariátus felett, megfelelő anyagi bázissal, de éppen szemléletükből fakadóan nem törekedtek Hajdúböszörmény ipari fejlesztésére. így a város ipari fejlettségéről a felszabadulás előtti időkben csak relatíve, a többi hajdú településhez viszonyítva beszélhetünk.

6 A parasztgazdák álláspontjának ellenére azonban a kapitalizálódás egyre sűrűbb jelei mutatkoztak a városban. A nemzetgazdaság fokozódó kiépülése ez esetben is lebontotta az izolált gazdasági körzet határát, s már a múlt század utolsó évtizedeitől tért hódított Böszörményben is a kapitalizmus. Hitelintézetek, gőzmalom, cserépgyár alakult, megtörtént a vasútvonal kiépítése, a közlekedés fejlesztése is.

7 Ezt követően a XX. század első évtizedében az új üzemek létrejöttével egyidejűleg nemcsak a gazdasági életben történt előrelépés, hanem a középületek emelésével, kulturális intézmények fejlesztésével, járdaépítéssel, szobrok elhelyezésével, annak a dinamikus városfejlesztésnek első lépéseit is megfigyelhetjük, amely a szocializmus viszonyai között kiteljesedve annyira jellemző a mai Hajdúböszörményre. Ezeknek az „első lépéseknek" a megtételéről szólva azonban rá kell világítanunk bizonyos további helyi társadalmi, közigazgatási vonatkozásokra is. Az előzőekben a parasztgazdákról beszélve megállapítottuk e réteg konzervatív gazdasági és társadalmi szemléletét (ipari, kereskedelmi foglalkozás lenézését). Ezek 295