Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)
Szűcs Ernő A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948) Világszenzációként hatott és a földkerekség minden valamirevaló lapja hoszszasan foglalkozott New York 1977. július 13-án este bekövetkezett elsötétedésével. A hírek szerint a város polgármestere elrendelte a szükségállapotot, minden rendőrt felszólított, hogy szabadnapot abbahagyva azonnal jelentkezzen szolgálattételre a legközelebbi rendőrőszobán. Ennek ellenére New York-nak ez az éjszakája rendkívül kaotikus volt. „Emberek ezrei rekedtek a földalatti kocsijaiban, a magas épületek liftjeiben . .. Csütörtökre virradóra éjszaka ötszázhetvenöt gyújtogatás történt... A kiskereskedők ezrei — biztosítás híján — egész éjjel fegyverekkel felszerelve, családtagjaikkal és ismerőseikkel megerősítve védték üzleteiket, a tömeges fosztogatást azonban sem ők, sem a rendőrség nem tudta megakadályozni... A polgármester . . . nyilatkozatban jelentette be, hogy New York „egész nap zárva marad": a dolgozók meg se kíséreljék, hogy munkahelyükre jussanak, nincsenek bejáró vonatok, nincs földalatti, de az irodák, a bankok, a biztosító társaságok, a tőzsde, az üzemek amúgy sem nyitnak ki, hiszen nem működnek a liftek, a villanyok, az elektromos irodagépek és a biztonsági berendezések, hajnal óta pedig az emeletes házakban már a vízszolgáltatás is megszűnt." 1 Anélkül, hogy további idézetekkel mutatnánk be az Egyesült Államok legnagyobb metropolisában a villamos energia szolgáltatás kimaradása miatt bekövetkezett zűrzavaros állapotokat, mindössze arra utalnánk, hogy korunkban egy tízmilliós nagy város élete szinte már a teljes bénultság állapotába került a villanyáram hiányában. Az előzőekhez azonban hozzátehetjük, hogy korunkban nem csupán a New York nagyságrendű, hanem az annál jóval kisebb települések életrendjének teljes felborulását is jelentené a villamos áram kimaradása. Nehezen képzelhető el ugyanis napjainkban a frizsider, a mosógép, a centrifuga, a rádió, a magnó, a lemezjátszó és a legfőképpen a villanyvilágítás nélküli élet. Éppen — a korunk berendezkedéséhez feltétlenül hozzátartozó eszközök, intézmények (pl. gyárak, üzemek gépeinek) villamos energiával való működtetése alakította ki azt az egyik lényeges összehasonlító mércét, hogy egy adott ország — de akár egy település — gazdasági, társadalmi, sőt kulturális fejlettségének szintjét az adott területen egy főre jutó villamos energia fogyasztással mérjék. 2 Mindez — úgy véljük — szemléletesen igazolja, hogy a XX. század második felében a Földünk kulturált tájain tartózkodó ember számára nélkülözhetetlen energiaforrás a villamos áram. Jelen tanulmányunknak célja, hogy bemutassuk hogyan lett ennek a nagyon fontos energiának tulajdonosa, élvezője a hajdúböszörményi ember, hogyan jött létre és működött a város villamos energia szolgáltatása. A közvetlen böszörményi események előtt azonban röviden utalnunk kell ennek az új energiaforrásnak felfedezése, használata szempontjából hazánk helyzetére is, hogy városunk történetét ebben a vonatkozásban is az országos képbe tudjuk illeszteni. A XIX. század második felében Nyugaton új energiahordozókat kezdtek alkalmazni, s ennek következtében új iparágak (villamos energia, vegyipar stb.) 293
