Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
nyosítási bizottság 1874. június 1-től 1875. május 30-ig terjedő időre már megszolgált 1745 ft. 3 kr. díját, valamint a munka befejezéséhez még szükséges 2595 ft-ot utalja ki. A közgyűlés azonban 1876. május 21-én a kérelem teljesítését mind a múltra, mind a jövőre nézve elutasította. Ezt a határozatot a Hajdúkerület közgyűlése 1876. június 17-én megváltoztatta és az összes költség folyósítását rendelte el. Ennek ellenére a böszörményi közgyűlés 1876. augusztus 26-án úgy döntött, hogy a hetenként bemutatandó kimutatás alapján a költségeket kiutalja, de a múltra nézve az 1745 ft. 3 kr-t nem folyósítja. Emiatt az arányosítási munkákhoz alkalmazott két írnok napidíjának egy részét nem tudták kifizetni. A két írnok Hajdú megye főispánjánál panaszt tett Sillye Gábor ellen s őt különféle szabálytalansággal is megvádolták. Sillye 20 oldalas jelentésben foglalkozott a rágalmakkal és az arányosítási munkával, amelynek mielőbbi befejezését igen sürgősnek tartotta. A határozatnak a hetenkénti költségek kiutalására vonatkozó része ellen most meg Lévai Márton böszörményi városi képviselő élt fellebbezéssel. Egyúttal a választmánynak az arányosításra vonatkozó álláspontját törvénytelennek minősítette és azt kérte, hogy a tagosítást az 1857-ben hozott jogerős bírói ítélet alapján hajtsák végre. A böszörményi közgyűlés úgy találta, hogy Lévai az arányosítási munka befejezését akarja akadályozni, ezért fellebbezését birtokon kívüliként fogadták el, ami azt jelentette, hogy a bizottság a munkát a fellebbezésre tekintet nélkül folytatta. Lévai e döntés ellen is fellebbezett. Végül is az ügy harmadfokú elintézés végett a belügyminisztériumba került Innen azonban az iratokat illetékességből az igazságügyminisztériumhoz tették át. Az igazságügyminisztérium 1877. március 15-én megállapította, hogy az 1871: XXXI. tc. 18. § e) pontja a tagosítási és arányosítási ügyeket a királyi törvényszék hatáskörébe utalta, ennek következtében a Hajdúkerület törvényhatóságának a hatásköre megszűnt. Ezért a választmánynak az említett törvény hatályba lépése után tett minden intézkedését megsemmisítette és elrendelte, hogy a birtokrendezés ügyében az érdekeltek a debreceni királyi törvényszék előtt indítsák meg a pert. Ebbe azonban Sillye Gábor ösztönzésére a böszörményi közgyűlés nem akart belenyugodni s 1877. július 1-én a belügyminisztériumtól kérte az ügy felülvizsgálatát. Innen illetékességből megint áttették az ügyet az igazságügyminisztériumhoz, ezért 1878. január 26-án a közgyűlés ide is részletes kérelmet nyújtott be. Arra hivatkoztak, hogy a bírói eljárás megindítása lehetetlenné tenné a már régen húzódó tagosítás gyors befejezését, járuljon hozzá tehát a minisztérium a munkának a választmány által elfogadott arányosítási elv szerinti folytatásához. Sillye Gábor személyesen is eljárt mindkét minisztériumban a kedvező döntés érdekében. 3 7 Az igazságügyminisztérium azonban nem volt hajlandó álláspontját megváltoztatni, így kénytelenek voltak a pert a debreceni királyi törvényszék előtt megindítani. Az első tárgyalást 1879. augusztus 26-ra tűzték ki, az ítélet meghozatalára azonban csak 1881-ben került sor. A törvényszék érvényesnek mondta ki a debreceni es. kir. megyei törvényszék 1857. szeptember 23-i ítéletét, az arányosítás kulcsául tehát a jelenlegi birtokarányt, nem pedig az 1784. évi telekfelosztást kellett alapul venni. * * * Az arányosítás kulcsa kérdésében a törzsökös hajdúk és a beköltözött birtokosok között az 1840: XXXI. tc. kapcsán felmerült ellentéteket kétségkívül Sillye Gábor Jelentése szította fel. Bár a törvény a tagosítási kulcs kérdésében világosan rendelkezett s a megyei törvényszék 1857. szeptember 23-i ítélete is ennek megfelelően döntött, — a főkapitány mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényben írt jelenlegi birtok alatt az 1784-ben megállapított belső telket kell érteni. Annak ellenére tehát, hogy az 1848. évi törvények a rendi előjogokat, így a hajdúk privilégiumait is eltörölték, az arányosításnál mégis a történeti jogokat kívánta érvényesíteni. A hajdúkerületi és böszörményi közgyűlés 287
