Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

tagjainak többsége a főkapitány álláspontját fogadta el s ez alapon kívánta a böszörményi földbirtok rendezését. A közgyűlés többsége azonban a valóságban a kisebbség érdekeit képviselte, mert az 1804-es összeírás szerint az 1702. évi conscriptióban szereplő 172 hajdúcsaládból már csak 78-nak az utódai éltek Böszörményben. Velük szemben a beköltözöttek nagy többségben voltak s túlsúlyuk a XIX. század második felében tovább emelkedett. A Szente Bálint ellen indított bűnügy hű képet ad arról a gyűlölködésről, amellyel a törzsökös hajdúk és a beköltözött birtokosok egymás irányában viseltettek. Az nem kétséges, hogy Szente az Előfizetési felhívás kifogásolt szövegével okot adott a büntető eljárás megindítására. A főkapitány, mint a törzsökös hajdúk — nyugodtan mondhatjuk — törvénybe ütköző álláspontjának erélyes képviselője iránti ellenszenve szinte teljesen elvakította s az Előfizetési felhívás megfogalmazásánál, majd a perbeli szóváltások bejegyzésénél tollát nem a tárgyilagosság, hanem szinte a gyűlölésig fokozódó szenvedély vezette. De a Hajdúkerület tiszti főügyészének magatartása sem segítette elő, hogy a büntető ügy a tárgyilagosság keretei között maradjon és kizárólag a vádlott bűnösségének, illetve ártatlanságának bizonyítására szorítkozzék. így aztán a periratokban az alapvető vitás kérdésről, a tagosítási kulcs értelmezéséről, a törzsökös hajdúk és beköltözött birtokosok közötti ellentétek tárgyilagos megvilágításáról esett a legkevesebb szó, pedig a törvényszéknek ebben az összefüggésben kellett volna mérlegre tennie Szente Bálint kifogás alá eső állításait. Az 1867. április 11-i amnesztia következtében a Királyi Tábla érdemben nem foglalkozott a Hajdúkerület törvényszékének ítéletével, ezért csupán találgatás lenne annak taglalása, hogy magáévá tette volna-e az első bíróság indokait. Az azonban bizonyos, hogy a polgári fejlődés következtében hozott jogszabályok nem kedveztek a törzsökös hajdúk igényei érvényre jutásának. 1848-ra már nagyon is megértek a feltételek az igazságszolgáltatás korszerűsítésére. Az 1848-as törvényhozás elindult ugyan a feudális jogszolgáltatás átszervezésének útján, azonban a forradalom bukása megakadályozta ennek következetes végrehajtását, így a feudális jogrendszernek csak az alapjait rázta meg anélkül, hogy azt teljesen megdöntötte volna. A teljesen új szervezeti felépítésű első folyamodású bíróságokat csak az 1871: XXXI. tc. szervezte meg s egyúttal megszüntette az addig működött bíróságokat, így a Hajdúkerület törvényszékét is. Ez a törvény — mint már szó volt róla — a tagosítási és arányosítási ügyeket a kir. törvényszék hatáskörébe utalta. Ilyen módon a törvény hatályba lépésének időpontjától — 1872. január 1-től — a Hajdúkerület közgyűlése által 1868 áprilisában a böszörményi tagosítás végrehajtására kinevezett választmánynak a vitás kérdések eldöntésére hatásköre nem volt. 1877-ben tehát az igazságügyminisztérium joggal semmisítette meg a választmánynak az említett időponttól kezdve hozott rendelkezéseit. Az 1876: XXXIII. tc. rendelkezése folytán megszűnt a hajdúk érdekeinek védelmére létesült, a XVIII. és a XIX. században jelentős fejlődésen átesett, de még 1848 után is sok feudális vonást őrző Hajdúkerület is. Az utolsó közgyűlést 1876. július 17-én tartották s a hajdúvárosok 1876. szeptember 4-én beolvadtak az akkor megalakult Hajdú megyébe. A Hajdúkerület megszűnésével természetesen megszűnt a főkapitányi tisztség is. Sillye Gábor most már nem gyakorolt közjogi hatalmat s mint a böszörményi tagosítási bizottmány elnöke nem támaszkodhatott olyan testületre, amely támogatta volna a törzsökös hajdúk igényeit. Sillye Gábor bizonyára tisztában volt azzal, hogy a megváltozott viszonyok között a királyi törvényszék nem fogadja el a tagosítás kulcsául az 1784-i telekfelosztást, ezért tett meg mindent annak érdekében, hogy a tagosítás sürgős befejezéséhez fűződő fontos szempontokra is hivatkozással rábírja az igazságügyminisztériumot álláspontjának megváltoztatására. Erőfeszítései azonban kudarcot vallottak, a bírói eljárást nem lehetett elkerülni. így a törzsökös hajdúknak nem sikerült a beköltözött birtokosok földjeit megszerezni. Az annyi szenvedé288