Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)

ben él a család. Fábián János Szilágyi János prédikátorsága idején 1838-ig oskolamester volt Hajdúhadházon, majd Hajdúböszörményben lett jegyző, s özvegy Szilágyi Jánosnéval kötött házassága után gondos nevelője a Szilágyiárváknak. Magáról Szilágyi Dánielről a születését követő legközelebbi hivatalos bejegyzés az 1839. évből való a hajdúböszörményi ref. egyház iskolai anyakönyvéből, amikor is a nemzeti oskola harmadik osztályába iratkozott Kaisler Sándor tanítóságába. Bizonyos, hogy a nemzeti (anyanyelvi) iskola első két osztályát Hajdúhadházon végezte. Az 1840—41. évben már a gimnázium első osztályának számító grammatisták osztályába jár. 1841—2-ben syntaxista, 1842—3-ban elsőéves, 1843—4-ben másodéves rhétor, s 1844—5-ben a deák iskola első osztályának növendéke. Mesterei: Dobos József rektor, Bódogh István és Micskei János iskolatanítók és Erdélyi István iskolaigazgató. Az 1845—6. tanévben már a Debreceni Református Kollégium diákja, s az első észtani 'filozófiai' osztályába jár. Ez évben még nem jótéteményezett, de jó előmenetele és magaviselete alapján a második osztályban már igen. Kitűnő és jeles osztályzatot ért el magyar irodalomból és német nyelvből, de a legjobbak és jobbak közé tartozott növeléstanból, ásványtanból, történelemből, latin és görög nyelvből és tiszta mértanból is. Professzorai Zákány József, Csécsi Imre, Lugossy József, Kiss Sándor, Szűcs István, Révész Bálint és Elekes István. A jeles mesterek közül is kiemelkedik Lugossy József (neve a KLTE díszudvarának galériáján), a jeles nyelvész a klasszikus, a keleti és az európai nyelvek kiváló ismerője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és Szűcs István a jogtudós, Szabad Királyi Debrecen Város történetének írója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Kollégium tantestületi jegyzőkönyvének 1846. november 25-i bejegyzésében olvashatjuk: „Szilágyi Dániel két kis ezüst, hihetőleg pármai nagyhertzegséghez tartozó ó pénzt ajándékozott. A méltánylás és köszönet kifejezésére az iskolai pénzgyűjtemény iránt figyelemmel viseltetett ifjú iránt az igazgató professzor úr bízatik meg." Szilágyi Dániel gyűjtő és ajándékozó természete már ekkor megnyilatkozott. 1847 elején kollégiumi tanulmányait abbahagyja. Feltehetőleg rektóriára ment. Életének további folyamatát a Budapesti Hírlap 1886. november 27-i számában Tóth Béla örökítette meg, s Vámbéry Ármin és Kunos Ignác is értékes adatokat közöltek róla akadémiai beszámolóikban. Szilágyi Dániel nem egészen 18 éves fejjel 1848 őszén a szabadságharc katonája lesz, s honvédhuszár-őrmesterként harcol Dél-Magyarország csataterein egészen Szenttamásig, majd a szabadságharc utolsó napján hadnaggyá lép elő. Nem tette le a fegyvert. Nem adta meg magát sem az osztráknak, sem az orosznak. A Kossuthot kísérő magyar bujdosókkal Orsovánál lépett török földre, s többé nem látta viszont Magyarországot. A volt debreceni diák hallatlan viszontagságokon ment keresztül száműzetése első éveiben. Elszakadva a bujdosók csapatából Várnában szolgalegénynek állt be egy örmény polgárcsaládhoz. Egész nap keményen dolgozott. Az istállóbeli munkán kívül az volt a kötelessége, hogy vizet hordjon a távoli kútból. És míg görnyedt a vedrek terhei alatt, törökül tanult. Minden két vödörre 20 török szó, ez volt a metódus alapja, és mentől több vizet hordott a magyar szolgalegény, annál inkább tellett török tudománya. A grammatikát saját fejéből szedte össze kérlelhetetlen debreceni logikájával és 3 hónap alatt úgy megtanult törökül, hogy a várnai örményektől többé nem volt mit tanulnia. Ezután adta fejét az angol, francia és német nyelvekre. 250' ír