Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)

Havi bére 4 frank volt. És ezen a pénzen nyelvtanokat vásárolt. Amikor elvégezte napi nehéz munkáját, az istálló lámpája mellett körmölte grammatikai gyakorlatait. Egy éjjel a várnai angol konzul az örmény háza környékén járva észreveszi, hogy az istálló ablakán világosság szűrődik ki. Abban az időben a török birodalomban mindenki konspirált. Az angol is gyanakodni kezd és beles a hasadékon. Észreveszi, hogy egy kopott külsejű fiatal a térdére fektetett papírra elmélyedve ír, s háta mögé lopakodva látja, hogy francia nyelvgyakorlatokat. Megszólítja, mire Szilágyi Dániel ékes latinsággal elmondja élete folyását. Másnap a konzul inasául fogadja a tudományos kocsist. Egy éven át szolgált az angolnál mint szárazdajka, kocsis és szakács. Ezután hosszú utazást tett. Megfordult Bejrútban és Alexandriában. „Látta a nagy Tamerlán sírját, lakott a beduinok sátorában, imádkozott a Megváltó templomában, a szent karavánnal elzarándokolt Medinába és Mekkába, szakította Sir ász rózsáit, feje fölött elüvöltött a Számum hév szele, s végre egy óriási ívben megkerülve két világrészt, átszelve három tengert, ismét megállt Istambul tornyai fölött."* Midőn a keleti, vagy más néven a krími háború —1853-ban kitört — a szövetségestörök, angol, francia hatalmak viselték a cár Oroszországa ellen —, már az angol hadsereg tolmácsa, mert jól bírja mind a három szövetséges hatalom nyelvét. Az angol hadsereg tisztjei számosan tanultak tőle törökül, s amellett barátságukba is fogadták a megnyerő modorú, nagy műveltségű nyelvmestert. Egy angol ezredes tanítványa kieszközölte, hogy tolmáccsá nevezzék ki az angol hadsereghez. Klapka tábornokkal együtt politikai misszióban is járt. Egy ideig reménykedett a közeli hazatérésben. Élt benne annak a visszaváró búcsúzásnak az emléke, amelyikkel egy alföldi városból „mívelt vagyonos szülők, s azok egyetlen fiatal szép leánya" elbocsátották útjára az ifjú katonát. Mikor belátta, hogy szeretett hazájába belátható időn belül nem térhet vissza, ott künn, török földön alapított családot. Házassági anyakönyvi kivonata unokája, özvegy Veres Károlyné Szilágyi Vilma nyugalmazott tanítónő (Nyírtura) birtokában van. Ebből megtudjuk, hogy 1854. június 4-én kötött házasságot: „Az evangéliumi reformált felekezet sztambuli fiók hitközsége kebelében 1. sorszám alatt. A házasult férfi : Szilágyi Dániel magán tanár, ref. nőtlen, 24. éves, magyar, Hajdúhadházon született Magyar honban. A férjesült nő: Brüsck Wilhelmina evangélikus hajadon, 29 éves, Arnswaldban született, Porosz honban. Az esküvés tanúi: Lászlófalvi Velits Károly és Bernát h János. Eskedő lelkész: Dudás János." Boldog házasságukból négy gyermek született. Kettő közülök csecsemőkorában Konstantinápolyban meghalt, a két fiúval, Bélával és Árpáddal pedig édesanyjuk 1863-ban hazatért, hogy itthon, magyar földön, magyar iskolában, a magyar hazának neveltethesse őket. Szilágyi Dániel Konstantinápolyban antikvár könyvkereskedést nyitott, emellett még török ügyvéd, nyelvtanító és tudós. Keresett annyit, hogy nemcsak családját tarthatta fenn, de mindig tudott segíteni az oda vetődött magyarokon is. Mindenki tapasztalhatta, aki a haláláig terjedő 30 év alatt Konstantinápolyban megfordult, milyen kincs volt az ő vendégszeretete és barátsága. „Ha tudta, hogy Várna felől földije érkezik a hajón, megvárta, a lelkével ráismert, a vámon baksissal átsegítette, a török hamállal törökül, a kurddal kurdul, az arabussal arabusul, az örménnyel, perzsával, albánnal, rumeliotával mind a maga nyelvén beszélt. Ha nem várhatta meg a messze hazából érkezett 4 Ágai Adolf : Por és hamu. Szilágyi effendi. (Bp. 1892) 312—19. 251'