Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)
a szerződöttek után jutott gép. Vót olyan éjszakánk, hogy nappal gépeltünk, este meg fogtuk a kaszát, oszt a vacsorát épp hogy csak bekaptuk, mán mentünk is a Sarkad alá aratni csapatostul, mer ez a dohányos társaság egy aratóbandába vót mindig." A dohányosok jogainak említésekor nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a munkások a közterhek viselése alól mentesültek. A közteher viselésének a dohányosokra történő kiterjesztésére a helyi hatóság részéről voltak kísérletek.^ Ebből is lehet sejteni, hogy a dohányosok között voltak tehetősebbek is. így például a csegei bírák 1817-ben tiszttartójukhoz intézett levelükben kérték, hogy az 1816/17-es katonai esztendőben reájuk kivetett 1381 porció kenyér, 766 porció zab és 959 porció széna adójuknak terhét a Szilágyban lakó dohányosokkal is megoszthassák. A tiszttartó Pálffy Sámuel válasza szerint „a Szilágybeliek épen nem Urbáriális Cathegóriába tartoznak, mint akik Praediumon és nem Urbáriális Földön laknak, következés képen... tsupa igazságtalannak tartom, hogy ők, mint akiknek egy lépésnyi földjük sints, az Orális és Equilis Portiok reájuk vetésével terheltessenek." 2 4 Az egyház is megkísérelte rajtuk az adó behajtását. Egy korábbi 1718-ban kelt földesúri rendelkezés értelmében ugyanis az urasági „Gulyások, Csikósok, Majorosok és más szolgálatában lévő Emberek, ha gazdálkodnak, az az gazdaságot folytatnak, a Prédikátornak nem fél fizetést fognak adni, hanem egész bért fognak mindenbül fizetni." 2 5 E rendelkezést szerette volna az egyház a dohányosokra is alkalmazni. De az uraság csak 1812-ben egyezett abba bele, hogy az eklézsiának járó „egész Bért minden házas életben lévő egy pár Személy egy Rhnes forintot, másfél véka Rost, és egy Véka Árpát a Deutr. Lakosokkal edgyütt a Szilágybéli Lakosok" 2 6 is megfizessék. A falutól távol, kb. 5 kilométernyire lakó dohányosok már a XVIII. század végén saját bábát tartottak. Petze Istvánné és Sőrés Nagy Istvánné bábák neveit említik a korabeli írások. Az 1812-ben kelt egyházgyűlési jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a bábaságra „a Szilágybeli Lakosok magok közül választhatnak egy alkalmatos személyt (ha közülük tellik), akire ezen hivatalt rá bízhatják és tapasztalás után az arra rendeltetett Chirurgus által meg cenzeáltatik, Hites Öreg Asszonynak is bé mutattatik. Annak is az beteg körül való Szolgálattya jutalmául, mint bent lévőeknek az bér rendeltetik. Csak hogy a midőn a megkereszteltetésre a gyermeket bé hozza, tartozik azzal a helybeli hites Bábát meg keresni és azzal edgyütt a gyermeket a keresztelés helyére el kísérni, mely bent lévő hites Bábának ki rendelt béri fog lenni, különösen a gyermekek Szüleitől, nem a Bába fizetéséből, 6 xr. Ha pedig úgy történne, hogy a Szilágybeli lakos a bent lévő Bábát kívánnya a Szülés körül való Szolgálatra, tartozik annak különösen 10 garassal, úgy mind az által, hogy az ő kezén születendő Gyermeknek a megkeresztelésén tett fáradságáért semmit nem fizet." 2 7 A XVIII. század végéig a faluban és a tanyákon is kizárólag református felekezethez tartozó lakosokat találhatunk. Ám az 1812-ben tartott eklézsia gyűlés jegyzőkönyvében már az olvasható, „hogy a Mlgos Földes Uraságok Szolgálattyára a különböző Vallásúak Szaporodnak. Ezeken kívül itten Határunkban ugyan azok Árendás földeket bírnak. Azok közül könnyen megtör24 H.B.m.L. Tiszacsege legöregebb jegyzőkönyve 1749—1867. év. 240. o. 25 TREL Gondnoki Számadások Könyve I. rész 1778. év 26 Uo. 1812. év 27 TREL Egyházgyűlési Jegyzőkönyvek 1812. év 196'
