Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)
A földesurak között a jobbágyok nem voltak elosztva, hanem csak szolgáltatásaikat adták a földesúri birtoklás arányában az egyik, illetve a másik uraságnak. A jobbágyok belső telkei, ahol lakóházaik és egyéb épületeik állottak, továbbá haszonföldjeik: veteményes- és káposztáskertjeik, valamint kenderföldjeik az első foglalás címén úgy voltak használatukban, mintha azok személyi tulajdonaik lettek volna. A földesurak belső udvartelkeiket és veteményeskertjeiket, továbbá a külső majorsági épületjeiket szintén egyéni tulajdonként bírták. A kocsmaházak viszont közösek, ahogyan azok voltak a tanyákat övező és a kocsmaházak körül „az utasok pascuatiója kedvéért kihagyott" 4 földek is. A nagy határú legelőn a földesurak és parasztok nyájai együtt legelhettek mindaddig, amíg a földesurak 1787-ben birtokaikat szét nem választották és sort nem kerítettek a jobbágyközség közlegelőjének a leválasztására is. A majorsági szántóföldi művelés fokozódása az 1760-as évek derekától tapasztalható. Míg 1758-ban a két földesúr alkalmazásában 27 konvenciós cseléd volt, akik közül csak 7 a földet művelő béres, addig 1765-ben 41-re nő az alkalmazottak száma, akik közül 22 a béres és 19 a pásztor. 5 A szántóföldi művelés a csegei urasági birtokon nem a robotra épült, hanem a bérért dolgozó cselédség munkájára. A jobbágyok ugyanis a föld használatáért készpénzzel, azaz taksával és kilenceddel fizettek, a robot nem volt szokásban. Csak 1756 után következett be az, hogy „ha a Földes uraságnak úgy tettzik, a Taksát robotával szokták fel váltani", de robottal ezután sem műveltettek földet, hanem csak „kaszállani szoktak, ezen kívül... a mezőben termett élettyét a Földes uraságnak a Szénájával együtt bé horgyák." 6 Bár az 1773ban realizált úrbérrendezés előírta a jobbágyok robotszolgáltatását, azt a földesurak, a korábbi gyakorlathoz hasonlóan, csak kaszáláskor, gyűjtéskor, hordáskor és fuvarozás alkalmával vették igénybe. így a majorsági földművelés növelése a bérért dolgozó cselédség számának az emelésével is járt. A dohánytermesztés azonban, az eddig ismert alkalmazotti réteghez képest, egy egészen más jogállású és bizonyos szakképzettségre szert tett népesség megjelenését jelentette az alakuló külső majorokban. Helyzetüknél fogva ezek lettek a tanyasi ember számára a példakép s a közéjük való bejutás egyenlő volt az életszínvonal emelkedéssel. A földközösség még az úrbérrendezés után is fennállott. Az első dohányosok 1778-ban Vay Ábrahám Szilágyban levő tábla-földjén kezdték el a termelést. Az oda települt dohányosokat bajos lett volna onnét évenként elmozdítani, ezért ez a darab föld többé már nem tartozott az évenkénti újraosztásba. Ez a körülmény, továbbá a szaporodó részbirtokosok is sürgették a határ megosztását. Már 1765-ben volt egy birtokmegosztási kísérlet, de akkor csak művelési ágak szerint mérték ki a határt. A részbirtokosok földjeinek szállásokra való elkülönítésére 1787-ben került sor. 7 Ekkor bomlott fel a földközösség is. A már említett Szilágy dűlőt a Tisza Inta nevű morotvája vette körül. A háborús időkben gyakran nyújtott oltalmat az oda menekült lakosoknak. Olyan föld volt ez, amelyet régtől fogva műveltek. Az első külső majort is itt szervezték meg a földesurak, még a XVII. század végén. Az új major az 1750-es 4 Sz.Sz.m.L. act. pol. fasc. 21. No. 383. 1821. év 5 Sz.Sz.m.L. conscr. fasc. 68. No. 2114 és No. 2208. 1767. év 6 Sz.Sz.m.L. Investigatio ad Novem Puncta urbarialia ex parte Possessionis Csege 1772. év 7 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban: H.B.m.L.) Hm.U.15. és U.64. jelzetű térképek 188'
