Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945)

években az Inta-parton épült fel s a régi major helyét csupán csak a Csűrhát dűlő név és néhány cselédház és egy istálló jelezte. Az elhagyott régi major helyén kezdődött meg tehát 1778-ban a dohánytermesztés. A Szilágyon kívül műveltek földet még a Görbeföldön, az Erdőalján és a Cserepesen is. A jobbágyok telki földjeit 1787-ben a Görbeföldön és környékén mérték ki. A falutól 6—7 kilométerre levő Erdőalján és a Cserepesen a földesúri majorok csak a XVIII. század utolsó évtizedében alakultak ki. Az új majorközpontok létrejöttével az Inta-parti Kismajor, az Erdőalja melletti Nagymajor, a cserepesi pedig Cserepes néven válik ismertté. A Kismajor szervezeti keretébe tartozik a Szilágy, a Nagymajorhoz pedig a Kecskés és a Kettős környéke. A dohány termesztésére legkedvezőbb területként a Szilágy kínálkozott. Egyfelől jól szeparálható volt a többi földektől, másfelől a dohánytermesztés szempontjából oly fontos éltető víz a szigetet szinte körbe folyta. „A Dohánynak nagy hasznára szolgál az is —, olvashatjuk egy 1790-ben kiadott termesztéssel kapcsolatos instrukcióban — hogy ha annak földétől nem messze vagy folyó víz folyik, vagy annak szomszédságában Tó vagy Motsár fekszik; mert nem csak azért, hogy ezeknek közel lételek miatt a Palánták öntözése megkönnyebítetik, hanem azért is, mivel ezekből fel-ereszkedő ködök, és Gőzölések a Dohánynak igen kedvessek".

8 A jó gazda hírében álló Vay Miklós generális nagymajori birtokán az 1800-as évek első évtizedeiben kezdődött a dohány termesztése. A Szilágyban a XVIII. század végén termelt dohány volumenét csak az ott dolgozó kertészek nagy számából sejtjük, s évi 3—400 mázsára becsüljük. A nagymajori gazdaságban termelt dohány mennyiségéről viszont pontos adataink is vannak. „A dohány terméséből bejött summa: 1819-ben 3114 f. 38 x., ebből a költségek leszámítása után 1657 f. — x. 1820-ban 7072 f. 27 x., ebből a költségek leszámítása után 2404 f. 30 x. 1821-ben 4045 f. — x., ebből a költségek leszámítása után 2123 f. 52 x. 1822-ben 1564 f. 41 x., ebből a költségek leszámítása után 1279 f. 3 x. 1823-ban igen csekély, mintegy 18 mázsa, de csak lúgba való dohány teremvén, semmi se adódott el. 1824-ben 2239 f. 40 x., ebből a költségek leszámítása után 1540 f. 7 x. 1825-ben és 1826-ban 3002 f. 40 x., ebből a költségek leszámítása után 2086 f. 40 x. 1827-ben és 1828-ban 3072 f. — x., ebből a költségek leszámítása után 3061 f. — x. Summa 26.312 f. 51 x., ebből a költségek leszámítása után 15. 196 f. 41 x. A tiszta jövedelemből az inspektor 10%-ot kapott."

9 Ezekben az években a dohány piaci ára mázsánként 10—14 forint között mozgott. így megállapítható, hogy a termésátlag 120 mázsától 540 mázsáig alakulhatott. 8 Dohány-termesztésről szóló rövid oktatás, mely a Nemes Magyar-Haza- és Galitziabéli Dohánytermesztők kedvekért ki-botsátatott Budán 1790. 26—27.1. 9 A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára Sárospatak. A Vay-család Golopi Levéltára (továbbiakban: V-cs.G.L.) VII. Birtokügyek 10. csomó g) Csege 1793—1863. év 189'