Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

rülbelül csak feleannyi volt, mint Szoboszlóé és Böszörményé; 1713-ban és 1714-ben pedig adózás szempontjából erősen megközelítette azokat. Polgár pusztulása pillanatában (1717) is a Hajdúkerület adóterhének egyötödét viselte (hatvan portából tizenkettőt) pedig a Hajdúkerület ekkor a meginduló kivándorlás miatt a város adóterhét már kénytelen volt mérsékelni." A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a polgáriak mindenáron szerettek volna a rendkívül terhes hajdúvárosi adókivetéstől megszabadulni, s ez ügyben földesuruk, az egri káptalan támogatását is igénybe vették. Panaszkodtak, hogy az adózás „úgy reánk adatott Hajdú Városi uraméktul, hogy szinte végső pusztuláshoz közelíttetünk." Kérték, hogy az tegyen meg mindent, hogy Szabolcs vármegyéhez tartozzanak, ahova „nagy készen és örömest által megyünk, és mint Taxás Nemes Emberek Kívánunk Nemes Szabolcs Vármegye terhit értékünk szerint" viselni/'

8 Polgár hovatartozandóságát illetően két álláspontot különböztethetünk meg. Egyik a rendek, közelebbről Szabolcs megye álláspontja, amely azt kívánta elérni, hogy a történeti jogok figyelembevételével a XVII. század eleji helyzetnek megfelelően a vármegyével amúgy is szomszédos hajdúváros tartozzék újra a vármegyéhez. Ezt az álláspontot támogatta az egri káptalan, mint földesúr is, hiszen a visszaperelt birtok népét így lényegesen kevesebb állami adó terhelte volna, mintha az a hajdúvárosok sorában marad. Tulajdonképpen természetesnek kell tartanunk azt is, hogy így gondolkodott Polgár jogait vesztett hajdúlakossága, hiszen a hajdúszabadságnak immár csak a hátrányos oldalát érezhették, a jobbágyközösségeknél lényegesen súlyosabb hadiadót. Eme törekvések nem bizonyultak eredménytelennek, s az uralkodó a felsőbb kormányszervek útján már 1714-ben olyan jellegű parancsot adott, amely szerint Szabolcs vármegyének joga van Polgárt saját területébe bekebelezni.

4" A fenti rendelkezéssel párhuzamosan a magyar országgyűlés 1715-ben olyan törvényt alkotott, amely látszatra a kérdést eldöntötte, s Polgárt Szabolcs fennhatósága alá rendelte.'

0 A tényleges helyzet azonban ennél jóval bonyolultabbnak bizonyult, hiszen a hajdúvárosok gyengítése a hadsereg sarkalatos érdekeibe ütközött. Ennek lényege a hajdúvárosokra kivetett óriási mennyiségű hadiadóban rejlett. Eddig is tisztában voltunk a Hajdúkerület által teljesített adó rendkívül komoly méreteivel, az újabb adatok fényénél azonban ennek mennyiségét az ország más megyéivel és törvényhatóságaival is összehasonlíthatjuk.'

1 A Hajdúkerület 1702-ben és 1717-ben egyaránt hatvan porta után adózott. E szám akkor válik igazán beszédessé, ha azt is tudjuk, hogy ugyanekkor Tolna 29, Fehér 50, Kraszna 21 1/2, Közép-Szolnok 24 1/2, Kővárvidék 33 1/2 illetve 21 1/2, Csongrád 27 1/2, Csanád 12 illetve 16, Arad 32 illetve 34, Zaránd 40, illetve 41, Békés 8 illetve 11, Torontál 4 illetve 5, Bodrog 4 illetve 10 portával adózott. A viszonylag megkímélt országrészeken fekvő Torna vármegyénél 29 3/4, Ugocsánál 28 1/2, illetve 28 1/4, Túróénál 46 1/2, Barsnál 64, illetve 60 portaszámot találhattunk. Alig adózott többet a hajdúvárosoknál Baranya (87), Zólyom (85 1/2), Borsod (76), Ung (66) és Bereg (63 1/4, illetve 63 1/2). Szabolcs vármegye portaszáma a kérdéses időben 141 1/2 volt. Még nagyobb aránytalanságokat tapasztalhatunk, ha a hajdúváros Polgár 12 portáját a városokéval összehasonlítjuk. Polgárnál 1717-ben csak a következő városok voltak nagyobb portaszámmal megterhelve: Pozsony 77