Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
fontos mozzanat a későbbi különös jogállás kialakulása szempontjából, hiszen a káptalan a XVIII. század első évtizedeiben pontosan a tényleges különállás birtokában indíthatta el küzdelmét Szabolcs megye ellenében Polgár „separata portájának" kialakításáért. Az egri káptalan természetesen nem törődhetett bele abba, hogy a két (sőt Palkonyával három) nagy értékű birtokát a hajdúvitézek tartsák kezükben. Ezért 1614-ben a polgári hajdúk birtokbaiktatásakor Bilgezdy Gábor, a leleszi szent kereszt konvent tagja az egri káptalan nevében és személyében a hajdúk Polgár városába történt beiktatásának ellent mondott,' 1' majd a következő évben az 1572/14. törvénycikkre hivatkozva — amely az erőszakos birtokbavétel megvizsgálását minden más peres ügy elé helyezte — birtokai visszaszerzésére pert indított. 3 , A további fejleményekről azonban sajnos nincs tudomásunk, a hatalmuk tetőpontján lévő hajdúk erejének megtörése azonban ekkor még nem sikerülhetett. A káptalan azonban a kudarctól független nem engedte birtokigényét elfelejtetni, a XVII. század folyamán a magyar országgyűléseken több ízben is előhozta Polgár és Szentmargita ügyét. Törekvése arra irányult, hogy az országgyűlés vagy birtokaiba helyezze vissza, vagy más fekvőbirtokkal, esetleg pénzzel kártalanítsa. Ebben a szellemben bocsátotta útjára az 1642-es országgyűlésre az egri káptalan két küldöttét, s adott nekik olyan instructiót, amely szerint szorgalmazzák, hogy az egri káptalan két helységét — Polgári és P alkony át — megszállva tartó hajdúk miatt a káptalannak vagy egyenlő értékű birtokot adjanak, vagy pénzbeni fizetséggel kárpótolják veszteségeiért.A földesúr követei 1662-ben is — a káptalani instructiók szerint — azon munkálkodtak, hogy az országgyűlés a „Tiszán túl lévő hajdúknak fordítatot Jószágunkért, úgy mint Polgári, Szent Margita satis factiot adjon kegyelmesen..." 3 í / A XVII. század második felének viharos eseményei — a szejdi járás, a Thököly-szabadságharc, a törökellenes felszabadító háborúk — azt eredményezték, hogy a hajdúvárosok katonai ereje megtört, szerepük, jelentőségük aláhanyatlott. A válságot nyomatékosan elmélyítette a hajdúvárosok kibontakozó új életformája, a mezőgazdasági termelés jelentőségének növekedése. Az idő múlása tehát kedvezett az egri káptalan terveinek! Először a palkonyai birtokát sikerült visszaszerezni; az itt lakók már 1660ban kénytelenek voltak elismerni az egri káptalan „Palkoniahoz való igazsagat, jus dominatusat", azaz a földesúri fennhatóságot. 3 8 1668-ban Palkonyát már praediumnak mondják.'" Válságos évtizedek következtek a polgári hajdúkra is; 1679-ben azt jegyezték fel a városról, hogy az elpusztult hely (desertus locus) és nem áll művelés alatt.'*' 1 Ezt az egri káptalan kihasználva 1681-ben Kassán a polgári pusztát „minden eshetőségre, szerencsére és lehetőségre" egy esztendő időtartamra 100 magyar forintért nemes Tállyay Jósa Jánosnak adta bérbe.'' 1 E rendkívül érdekes fejleményről azonban közelebbit nem tudunk mondani. 1685-ben azonban már újra hajdúk lakták Polgárt, sőt ebben az évben a város lakossága a szederkényi hajdútelep lakosságával is gyarapodott." A szederkényiek Polgárra a „Tabarozasok és mas nyomorúságok miatt" költöztek át. Borsod vármegye a szederkényieken Polgáron is meg akarta venni az adót, azok viszont szabad menetelüségükre hivatkoztak, mondván, hogy „Néhai Meltosagos Fejedelem Asszontul Lorántffi Susanatul ollyan Privilégiumunk (van), hogy valarni75
