Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

M. Nepper Ibolya: Árpád-kori templom Hajdúböszörmény—Nagypród Köves-halmon

tartott edénytöredék nem került elő. Valószínű tehát, hogy a templom és hozzátartozó települése a tatárjáráskor pusztult el. Tanulmányunk elején részletesen mutattunk rá, hogy az apszis délkeleti végénél mutatkozó megerősítés, az északi és a déli falakon kívüli támasztóoszlopok, valamint a hajóba benyúló északi falra épült falrész alapozása mivel más színű és minőségű agyagból lett döngölve, feltétlenül egy későbbi építési fázisra mutat. Ennek időpontjára azonban még közvetetten sem nyertünk adatokat. Megtörténhetett ez az utólagos erősítés a templom építése után néhány évvel, de több évtizeddel is. Ezeknek az utólagos megerősítéseknek a megléte — különösképpen is az, hogy az északi és déli falakon ezek nem is egymás átellenében vannak — nem juttat bennünket közelebb az északi fal jóval vastagabb alapozásának az apszishoz való csatlakozása szerkezeti megokolásához. Kovács Béla Sirok—Rozsnakpusztán feltárt templomnál talált az északi falnál azzal össze nem kötött alapozást, mely szerinte a nyugati karzatra való feljárat lépcsőjét tartotta.

8 Ezt a magyarázatot azonban a mi templomunk esetében nem vehetjük figyelembe, mert itt nyugati karzat meglétére semmi sem utal. Felvetődhet viszont az, hogy az északi fal vastagabb alapozása s a hajóba az északi falból benyúló falalapozás egy északi karzat terhelését tartotta. E feltevés bizonyításához éppen úgy analógiák sora lesz szükséges, mint ahogyan jelenleg még az is magyarázatlan, hogy jó néhány feltárt Árpád-kori falusi templomunk északi fala miért vastagabb alapozású, mint a déli. A településtörténeti kutatás jelenlegi állása nem tette lehetővé, hogy a Hajdúböszörmény—Nagypród Köveshalmon feltárt kis tempiomocskát illetve települését azonosítani próbáljuk valamelyik olyan kora Árpád-kori faluval, melyről szól XIV. századi vagy későbbi oklevél s a kutatás még nem tudta helyhez kötni. Zoltai Lajos több tanulmányában célzott arra, hogy itt a Süldős ér, a Kis és Nagy Süldős halom táján lehetett Süldő falu, mely a XV. században a debreceni uradalom tartozéka mint prédium. Tudjuk azonban, hogy a már XIV. században is jól adatolt Süldő falu a mai Tiszadada és Tiszalök között volt.

9 A Köveshalmon feltárt templom településének azonosítása így még vidékünk Árpád-kori településtörténete egyik megoldandó kérdése marad. JEGYZETEK 1 Ugyanezt a megfigyelést tette Mesterházy Károly is a Hajdúhadház—Demeter határrészen feltárt döngölt agyagalapozású templom esetében. Lásd DMÉ 1968 (Szerk. Módy György Debrecen, 1970) 147. 2 Lásd a feltárt templomalapról készített jelenlegi terepszinthez mért mé'ységi adatokat feltüntető rajzot. 3 Kora Árpád-kori falvak kiterjedésére és szerkezetére lásd Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek II. ser. 12. sz. (Budapest, 1964) 3. és Kovalovszki Júlia: A középkori falvak régészeti kutatása. In: Középkori régészeti tudományos ülésszak 1970. december 8—10. Régészeti Füzetek II. ser. 14. sz. (Budapest, 1971) 26. 4 Lásd Valter Ilona: Az ácsi református templom feltárása. Arch. Ért. XC. évf. (1963) 288. — vesd össze még: Kozák Károly: Félköríves szentélyű templomaink a XI. században. Arch. Ért. XCIII. évf. (1966) 60—61. 5 Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon. DMÉ 1968 (Szerk. Módy György Debrecen, 1970) 145. és 155. 6 Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI—XV. századokban (Debrecen, 1925) Lásd a 44. és 48. lapon lévő alaprajzokat a parlagi és monostori templom feltárásáról. 69