Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: A szőlőskertek építése Hajdúböszörményben
A szőlőskertek telepítésének nyilvánvalóan gazdasági okai vannak. 3" Az első telepítéseknél azonban elsődleges okként a kerti kultúra meghonosítására való törekvést kell keresnünk. A város közvetlen közelében lévő kertekben a szőlő mellett gyümölcs és zöldségféle is termett. A lakosság szaporodásával megnőtt a kertek iránti igény is, ezért kellett a Belsőkertet már a XVIII. század elején újabb területtel gyarapítani. Eleinte feltehetően a törzsökös családok rendelkeztek szőlőskerttel, hisz az idézett 1643-as statutumban szó esik a földesúri jogként kezelt saját termésű bor értékesítésről, amely a hajdúvárosok vonatkozásában bizonyára a törzsökös családok kiváltsága lehetett. Amikor 1791-ben, majd 1794-ben újabb (Zaboskert, Középkert) területeket parcelláztak fel, akkor is így indokolják a tanácsbeliek a döntést: „. . . tudva levő dolog lévén az; hogy itten a szegény lakos népnek a maga és Háza népe élelme fenntartására: adajának teljesítésére; az egy szántás vetésen kívül semmi más egyéb jövedelme nints, a föld terméséből pedig gyakran, mint a mostani Időknek környül állásában is a Nép semmi hasznot nem vehet. . . ezért a midőn a szántás-vetés sikertelen is a szegény adózó népnek inkább lehessen kezét mire vethetni.. . s az tereh viselésre alkalmasabbá tétethessen." 3 (' Mind ebből a határozatból, mind az elidegenítés feltételeiből kikövetkeztethetjük, hogy ekkor már a lakosság azon rétege is hozzájutott a szőlőföldhöz, amely egyébként kevés földdel rendelkezik, s telkes jobbágy állapotú. S csak a szőlőosztás harmadik szakaszaként felfogható Bodán kaphatnak a zsellér sorban élő családok. A tulajdonszerzés mellett a munkaalkalom biztosítása is szerepet játszik a magisztrátus döntéseiben. Sőt az 1794-es nagy aszály hatása is kimutatható az érvelésük gondolatmenetében. Visszatérve a Boda kiosztásának kérdéséhez bizonyos rokonságot mutathatunk ki területünk és a szomszédos Jósa kert betelepülésének jellege között, ahová szintúgy a szegénység húzódik ki, s vonja meg magát. Ezért kapott hangsúlyt egy 1813-as tanácsi határozatban az, hogy ,,. . .némely lakosok a közönséges teher viselést el akarván kerülni, annyira kivették magokat a Bodai Szőllős kertbe." 3' S ahogyan Dám László is megfogalmazza; ,,Az időről időre megújuló tilalmak ellenére a múlt század közepén Boda már lakott szőlőskert, az 1870-es években már forma szerint is szórványtelepülés." 3" Egy 1834-ben kelt határozatban arról is szó esik, hogy ,,sokan a lakosok közül nem tsak nyárban a szőlő munka idején, hanem télen által is magokat a városról a Bodai Szőllős Kertbe ki vévén." 3 9 Már 1809-ben ,,Mező János minden cselédestől együtt, többnyire mindég a bodai szőlőjében lakván. . .'"" A levéltári forrásokból azt állapíthatjuk meg, hogy a Bodára (mint Jósára is) kihúzódó lakosok kizárólag a szőlőföld terméséből, illetve az erdőlés hasznából akarnak megélni. Sertéseket tartanak, pálinkát főznek, a szénát is oda takarítják be, „tsak nem minden bodai Szőllő birtokosok a karónak és abrontsnak határtalan vagdasásával. . . az erdőt pusztítják." 1 1 A szőlőskertet körülvevő ligetes erdőben pedig szántanak-vetnek. 43 Érthető tehát, ha a törzsökösök érdekeit védő tanács a zsiványok feljárása tárgyában hozott döntésekor oda utasítják az inspektorokat, hogy „A Pródi tanyák s Rétek, Nagy Zeleméri kunyhók és Boda környékinek feljárása (kötelességük)." 4 3 Természetesen nemcsak a Boda, hanem más szőlőskertek is tilalmasak, ezért 1823-ban K. Varga Istvánt is kitiltják a Diós kertből. Más kertekben azonban kevés ilyen gondot okoznak a szőlőtulajdonosok, mert azok nem szándékoznak kitelepülni a parcelláikra. 223
