Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: A szőlőskertek építése Hajdúböszörményben
Az egyes parcellák komplex üzemek lévén, ahol a szőlővel s más gyümölcsfával beültetett területek között folytonosan akadtak pusztán, parlagon heverő területek is. 4 j Nincs tudomásunk arról, hogy a tanulmányozott XVIII—XIX. században más zöldséges kertje lett volna a városnak, amiért is a nép táplálkozásában sokoldalú szerepet játszott a szőlőskert. Érdemes tehát a szőlőskert építésének folyamatát, a szőlőskertek életét is tanulmányoznunk. Az egyes szőlőskerteket kerítéssel, garággyával vették körül. ,,A kinek a garággyára megyen véggel a szőlleje, a szőlleje lábja szélességű garádgyát tartozik producalni, a közepébe fekvő szőllők gazdái pedig a kert két ódal garágyát, a birtokhoz való Proportio szerint (tartoznak építeni). 56 1795-ben az 0 Szőllős kert-beli gazdák is azt kérik, hogy jobb renddel osztanák fel a garággyát, bizonyára azért, mert közben számos tulajdonos adta-vette a szőllőjét, illetve a két kert összeolvadása megzavarta a korábbi rendet." A garággyát árokkal és gazzal benőtt műveletlen földsávval védték, ezeket gyepiinek nevezték. 4 8 Kis- és nagykapukat hagytak a garággyákon, amelyeken gyalogosan, illetve szekerekkel közlekedhettek. A kiskapukat azonban tilalmazta a magisztrátus, ha mégis megengedte, akkor ,,jó vas zárral" kellett ellátni. 4 9 Csak ezután következett a szőlő, illetve a gyümölcs telepítése. A telepítéshez szükséges vesszőt a régi szőlőskertekből szerezték be, hol engedéllyel, hol engedély nélkül metszették a venyigét. Az 179l-es telepítés kedvezőtlen tapasztalataira utalva hozta a magisztrátus a következő határozatot a Középkert telepítésekor: ,,A mostani szőllő plantálás vagy Építés alkalmatosságával a hasonló kártételek meg előztessenek, (ezért) sem a régibb, sem az újabb szőllős kertbe a Szőllős Gazdák híre és engedelme nélkül egy szőllő vesszőt is levágni ne merészeljen (senki)." 5 0 A magisztrátus azonban folyamatosan irányította a szőlőskertek életét. Megszabta például, hogy általában a szőlőskertekben diófát és eperfát ne ültessenek." Rendelkezett arról is, hogy a gyümölcsfákat megtisztítsák a hernyóktól. 5 2 Arra is van példa, hogy a „munkátlanul tartott" szőlőt eladatta a gazdájával, hogy „az abban elszaporodott férgek" kártevését is megakadályozza. 5" 1827ben megtiltja, hogy „a szüret alkalmatosságával szokott tallózást" valaki is gyakorolja. 5 4 Sőt „a muzsikosoknak sem engedődik meg a szüreten való megjelenés vagy az úgy nevezett kántálás. . ." 5 3 Mindenekelőtt azonban a szüretelés rendjére ügyeltek, azért évente meghatározták az egyes szőlőskertek szüretelésének rendjét. 5 6 A szőlőskertek építményeivel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy azokban két típusú épületet készítettek a tulajdonosok: megkülönböztettek pajtát és kunyhót. Egy 1809-ben kelt osztályoslevélben nagy pajtát és kis pajtát említenek. 5 7 1796-ban azt írják, hogy „a Zab kert nevezetű Szőllős kertben a kunyhó tsinálással annyira el fogják az utat a Szőllős Gazdák, hogy szekérrel alig lehet az utakon járni". 5 8 Arról már szó esett, hogy a kertekre húzódott lakosok gazdasági épületeket is emeltek. Általában 5—10 év alatt fordult termőre egy-egy újonnan kiosztott szőlőskert. Ekkor vették fel a conscriptiókba. is. A zabos kert esetében azonban szokatlanul későn, 25 év elteltével rendelkezett a magisztrátus az adóztatásról. 5 9 Alább a nyilas szőlők értékéről készítettünk egy táblázatot, amelyből az adott terület forgalmi értéke, egyes esetekben a szőlővel való beültetés mértéke is kitűnik. 224
