Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

specializált mezőgazdasági központot alakítson ki. Még ha kiváló minőségű földdel rendelkezik is, a gabonatermesztés nem lehetséges, mivel gépek hiányában (pl. cséplőgép) nem volna képes gazdaságos termésévet zárni. Ezért jószágtartásra áll rá, amely rentábilis, viszonylag kevés munkával megtermelhető és gyorsan megtérülő befektetés. A haszon továbbra is e specializációba invesztálódik, nem pedig gépek vásárlásába, amely lehetővé tenné a korszerűbb körülmények között történő földművelést, szántóföldi gazdálkodást. Az egyéni 'gazdák tanyasi üzemközpontjai mindezekből következően a szántóterület és rét érintkezési területén virágoznak tovább, ahol megtermelhető a szükséges takarmány, s lehetőség adódik a legeltetésre. E föltételek hiánya esetén rohamosan felszámolódnának a tanyák. A Hajdúböszörmény határában még jelenleg meglévő egyéni gazda tanyák specializáltság tekintetében egyértelműen állattenyésztéssel jellemezhetőek. Ilyen a nagypródi tanyák egy része, ahol legfontosabb haszonállat a juh, mint pl. a 19 kh nagyságú legelőterületen álló Gajdán-tanya (18. kép). A juh mellett jelentős a sertéstartás is. A Keleti-főcsatorna közelében fekvő Oláh-tanya az utóbbi évtizedekben kifejezetten juhtenyésztő gazdaságnak nyújt otthont (17. kép). Míg az előbbi tanyatelek elsődleges üzemközpont (télen a városban laknak), e tanya teljes központ (városban nincsen telektartozék). A tanyán lakók ma is gyakran létesítenek nyaralót a legelőn (40. kép), amelyen baromfit és disznót nevelnek. A kertben pedig kerti növényeket (bab, zöldségfélék) és krumplit termesztenek. E nyaralók tehát a határbeli telek, a tanya további funkcióbeli megosztódásának eredményei. Itt a jószágra nappal a gyermekek vigyáznak, éjszakára pedig esetleg felnőttek jönnek ki a tanyából. Nagypród kiemelkedettebb, jó termőtalajú részein termelt takarmány (pl. tengeri) az itteni tanyákon történő jószágtartás céljait szolgálja. Helyi energiájuk hasonló azokhoz a vidi tanyákhoz, ahol a jószágtenyésztést szintén a mélyebb füves laposok tartják életben. Itt korábban számottevő volt , a gabonatermesztés, de 1960 után e mezőgazdálkodási ág fokozatosan teret vesztett. A Barak-dűlőben fekvő Fekete-tanya (21. kép) magasabb, jó termőföldű háton települt, s körülötte lévő területen már a tsz gazdálkodik, viszont életben tartja a közelben található füves lapos (Dávidka), ahol a jószág legelhet és ahonnan széna termelhető. Legkedvezőbb a Drén (Barabás)-tanya helyzete, amely teljes egészében füves területen terpeszkedik, s lakói egyoldalúan a sertéstenyésztésre álltak rá (22. kép). E határrészen a sertés mellett a szarvasmarha tartása nagy jelentőségű, a juhtartásnak alig van jelentősége. A város keleti és déli határrészén, ahol a talaj adottság mindenkor a földművelés számára volt kedvező, kevés az egyéni tulajdonban lévő tanya. A meglévő tanyák itt is csak a jelentősebb utak mentén virágoznak (a tsztagok tanyáihoz hasonlóan), a távolabb fekvők java része már elpusztult. A nagyzeleméri H. Varga-tanya pl. már teljesen elveszítette gazdasági jelentőségét, lakótelekké vált (25., 42. kép). A tanyában az idős gazda agglegény fia él, aki szülei halálozása után beköltözik a városi portára. Nagyzelemér szomszédságában lévő Szigetorron újra jelentkeznek a tanyák, ahol a jószágtenyésztés virágzik a közeli füves laposok következtében. Az egyéni gazdák tulajdonában álló tanyák többségükben az egész gazdálkodás központjául szolgálnak, állandóan laknak benne. Kevés azoknak a tanyáknak a száma, melyek ma csak mezőgazdasági üzemhelyként funk203