Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere

Kis- és Nagyzelemér). A gátmegetti tanyák megszűnésének okai között fontos volt az a tény is, hogy még a dűlőutakat sem lehetett legeltetni, a jószágot csupán a tanyatelken lehetett tartani. Elsősorban a városhoz közel fekvő és nagyobb jelentőségű utak mellett (pl. a Debrecen felé vezető műút) elhelyezkedő tanyasi háztáji porták működnek rentábilisan. Elsősorban baromfit nevelnek, amit a jó közlekedési úton viszonylag könnyen szállíthatnak a böszörményi piacra. Az utaktól távol eső tanyák jóval kedvezőtlenebb helyzetűek, s gazdasági funkciójukat jórészt elvesztették, sokan véglegesen elhagyták azokat, beköltöztek a városba. A még fennálló tanyáknak is lakójellege dominál. Főként olyan emberek lakják, kiknek a városban nincsen házuk, s e tanyákból járnak a tszgazdasági központokba dolgozni. Ezeken a háztáji portákon is történik állattenyésztés, de elsődlegesen a család szükségleteit elégítik ki, csak szórványosan kerül belőle piaci értékesítésre. E tanyalakók közül sokan felhagynának már a tanyasi élettel — hiszen ennyire gazdaságosan a városi portán is képesek lennének a háztáji gazdaságukat üzemeltetni — de anyagi erő hiányában nem áll módjukban a városban házat és portát venni. A tanyatelkek egy része tehát lakótelekké alakult Hajdúböszörmény határában (20. kép). A gazdasági tényezők mellett a társadalom is hatott e tendencia érvényesülésében. A réti Fegyveres-tanya esetében pl. 1950-es évek elején történt e változás. A tanyához tartozott egy városi telek, amely az egész középbirtokos gazdaságnak gazdasági irányítóközpontja volt. Fegyveresék belső telkét szanálták, így véglegesen kiszorultak a tanyatelekre. 1960 után fokozatosan hanyatlott ennek gazdasági rendeltetése (pl. lebontották a nagy istállót). A tulajdonos idős tsz-nyugdíjas, háztáji gazdasága ma már az önellátás szintjén van, mégis tanyatelkükön laknak, mivel nem tudnak beköltözni a városba. Egyes idős tanyalakók esetében éppen az ellenkező eset fordul elő : ragaszkodnak a megszokott tanyasi élethez, szokás, nem pedig gazdasági okok kötik őket a tanyasi földhöz. Az idős emberek elhalálozásával e tanyák elpusztulnak, mivel a fiatalok már nem akarnak a határban élni, a városban is megtalálják számításukat. 2. A gazdálkodók egy része 1960-ban nem lépett a tsz-be, továbbra is saját földjén gazdálkodik. Mivel a tanyák többsége a tagosított földeken helyezkedik el — kivételt képez pl. a 18. kép tanyatelke —, teleknagyságukat szintén 800 D-ölben állapította meg a tsz. Ezzel leválasztották a tanyaportát a tanyatelekről, azaz a földet, melyre eredetileg a tanya épült, tagosították, s a tanyaportán kívüli földterületet a határ más részén adták vissza tulajdonosának. E megváltozott körülmények között az egyéni tanyasi gazdaságok termelési szerkezetében is lényeges módosulás következett be. A gazda elsősorban önellátásra törekszik: igyekszik minden olyan növényt termeszteni, mely létének fenntartásához szükséges. A hagyományos keretek között történő gazdálkodást tehát továbbra is a vertikalitás jellemzi, de a specializáció erőteljesebben jelentkezik, mint korábban. A szakosodás létkérdés, hisz ebben van a paraszti gazdaság legfontosabb haszonforrása. Míg a tsz-paraszt rendszeres pénzilletményben részesül (a mellékes, a háztáji gazdaságból eredő jövedelem a megélhetésen kívüli többletet jelenti), az egyéni gazdálkodónak saját gazdálkodásának produktumaiból kell anyagi létfeltételének alapját megteremteni. Hátrányos számára, hogy munkája gyümölcse csak ciklusosán (pl. betakarítás, jószágtenyésztés után) váltható át pénzzé. Az egyéni gazda arra törekszik, hogy tanyaportáján 202