Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban
a tényezők a lehető legszorosabb kapcsolatban állanak egymással. Összefüggéseik nemcsak a jelen körülményeire vonatkoztatva derítendők fel, hanem történetileg is. A lehető legszélesebb körű összefüggések feltárása, a következetes történetiség a marxista etnológia legfontosabb jellemvonásai. A marxizmus elveit az etnológia területén leginkább a szovjet néprajztudomány érvényesítette. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség életében, megszakította a kizsákmányoláson alapuló osztálytársadalmak, a kapitalizmus láncát. Döntően megváltoztatta a gazdasági és társadalmi viszonyokat és ennek következtében kialakulóban van a kommunista, illetőleg a szocialista kultúra. A világ első szocialista társadalmának létrejötte nemcsak a Szovjetunióban hatott a kultúra fejlődésére, hanem más, nem szocialista társadalmakban is; esetenként olyan mértékben, amennyire az ott érvényes gazdasági-társadalmi körülmények azt lehetővé tették. A szocialista kultúra kibontakozásának és elterjedésének nagyszerű lehetőségei nyíltak a második világháború után, amikor számos nép eredményesen használta fel lehetőségeit a kizsákmányolás felszámolására, társadalma szocialista átszervezésére. Ezeknél a népeknél is megindult és végbement gazdasági-társadalmi változás nyomán a szocialista kultúra kialakulása. Amilyen nagyfokú volt a gazdasági-társadalmi átalakulás, olyan szembeszökő a kulturális, az életmódokban végbemenő változás. A társadalom szocialista átalakulása nyomán létrejövő kulturális változás nagyságára jellemző, hogy sokan egyedül ezt az átalakulást nevezték csak változásnak és néprajzi változás vizsgálat alatt kizárólag ennek az új életnek a kutatását értették. így volt ez nálunk, magyaroknál is. A második világháború után lehetőségünk kínálkozott nemcsak az évszázados idegen elnyomás felszámolására, hanem gazdasági rendszerünk, társadalmi berendezkedésünk megváltoztatására is. A szocialista társadalom építése magával hozta kultúránk szocialista fejlődését is. Népünk életében ennek következtében olyan nagy méretű a változás, hogy egyesek, mint például Tóth Benedek is, egyszerűen új faluról, új emberekről beszélnek. 2 5 Mi is beleestünk abba a hibába, hogy változás alatt kizárólag a szocialista fejlődés eredményezte változásokat értettük, jóllehet ez a változás is, mint annyi előtte, ugyanazon társadalmi törvényszerűség hatása alatt jött létre, alakult és terebélyesedett ki. Nevezetesen, kultúránk szocialista átalakulásában is az anyag elsődlegességéről, a mennyiségi tényezők felhalmozódásáról, minőségi változásba való átmenetéről, az alapban végbemenő változásnak a felépítményben kiváltott és szükségszerűen végbemenő átalakításáról van szó. A szovjet néprajztudomány a kezdeti időszakban, miután sorait rendezte, mindjárt leszögezte, hogy nincsen „tiszta" nép; és ezért nem ezt, hanem a kultúra állandóan változó folyamatát vizsgálja. Előszeretettel fordult — márcsak hagyományai alapján is — a Szovjetunió területén élő, a fejlődésben lemaradt népek életének tanulmányozása felé. A 30-as években lezajlott nagy viták, az eszmei tisztázódás után, a szovjet néprajztudomány fő jellemvonása a következetes historizmus lett. Ez a historizmus nem azonos az evolucionizmussal, hanem a kutatott nép vagy népcsoport kultúrájának történelmi elemzését jelenti. Éppen ezért ez a historizmus élesen elhatárolta magát a kultúrtörténeti iskola álhistorizmusától s következetesen küzdött a jelenkori idealista etnográfia két legjelentősebb irány154
