Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Dankó Imre: Változásvizsgálat a néprajzban

A mindenkori kultúrát, a népélet formációit vizsgáló néprajztudomány, amikor szinkronikusan vizsgál jelenségeket, akkor is diakronikus, mert a vizsgált mai jelenség is „mozgásban van", állandóan változik. A jelen állapotában benne van a tegnap, sőt a tegnapelőtt is, de benne van bizonyos mértékben a holnap, sőt a holnapután is. A jelenségek igazi, teljes értékű megismerése nem nélkülözheti a múltbeli állapot ismeretét, de nem tekinthet el az előre, a jövőbe mutató tényezők, tendenciák ismeretétől sem. Például, ha a népi táplálkozás kutatásánál egy terület táplálkozási viszonyait részletesebb vizsgálat alá vesszük — mondja Kisbán Eszter —, mindig különböző korú és jellegű elemek ötvöződését állapíthatjuk meg.'' Hogy a táplálkozás tárgyánál maradjunk, nem vitás, hogy a táplálkozás alakulását a táplálék készítésére rendelkezésre álló anyagok és az elkészítéshez szükséges eszközök és az ételek elkészítésének gyakorlata határozzák meg. Ezek pedig a legszorosabban összefüggenek a gazdasági-termelési alap helyzetével, illetőleg változásaival. Egészen más ételek készülnek, másként alakul a táplálkozás, ha termeivényváltás vagy eszközváltás, illetőleg elkészítési, előállítási változás következik be valamilyen természeti, gazdasági vagy társadalmi ok következtében. Az is erős kapocs a régebbi és az újabb között, hogy az új ismereteket a hagyományos rendszerbe iktatjuk be. A hagyományos rendszert kiküszöbölni nem lehet, s ha teljes egészében nem is, de részeiben több-kevesebb ideig tovább él, hat. A hagyományos rendszerek egyes részeinek továbbélését az bizonyítja, hogy a változás nem minden tényezőjében hoz újat. Az új ételeket a régi edényekben, a hagyományos tűzhelyeken kezdik el készíteni, s csak a gyakorlat alakító hatása alatt változik majd meg az edény, a tűzhely és esetleg több más tényező az új ételféleség kívánalmainak megfelelően. Igen sok esetben egy és ugyanazon tepsiben sütik például a hasábokra vágott burgonyát, pedig jobb; az anyag több előnyös tulajdonsága marad meg, használható ki, ha külön erre a célra készült — nyilván hosszú tapasztalatok alatt kiformált — mély edényben, tehát kellő mennyiségű zsiradékot, annyit, hogy a krumplit teljesen elfedje, tartalmazni képeset használnak. Az új formát a gyakorlat alakította ki és fokozatosan terjed el az alkalmazása. Az elterjedés önmaga is alakító tényező, változást eredményezhet, mert újabb gyakorlatot, kiterjedtebb gyakorlatot, más körülmények közötti gyakorlatot jelent. Az elterjedésnek vannak gátló körülményei is. Mindenekelőtt gazdaságiak, de számottevők a társadalmiak is, amelyek esetenként változók, tehát rendkívül sokrétűek lehetnek. Az elterjedés fokozataiból keletkeznek a fáziskülönbségek, amelyek egy-egy népcsoport; emberi közösség életmódjára, életkörülményeire rendkívül jellemzőek. Az archaikus kultúrák sok fáziskülönbséggel maradtak le a haladóbb, az egyes változásokat intenzívebben átvevő, továbbfejlesztő kultúráktól, illetőleg — a gazdasági-termelési viszonyok viszonylagos állandósulása folytán csak egyes területeken, egyes tényezők esetében maradtak meg a régi, a hagyományos formák, eljárások mellett. De ilyen esetekben sem tisztán, érintetlenül marad meg a régi. Az élet valamennyi tényezőjének szoros összefüggése révén egyetlen tényező sem maradhat meg érintetlenül, hatás, fejlődés nélkül. A változásnak két nagy csoportja van: a belső fejlődés hozta és a külső hatások nyomán létrejött változások csoportja. Ezek azonban csak látszólag 146