Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

Mivel az 1848: XXVI. tc. a kerületi önkormányzati szervek megválasztását is az országgyűlési képviselő választókra ruházta — be sem várva az ebben ügyben rendelkező esztergomi értekezlet határozatait —, a tanácskozás résztvevői az 1848: V. tc. alapján kívánták betölteni a városi, kerületi közgyűlések megüresedett helyeit. Farkas István korelnöksége mellett megalakították a kerületi bizottmányt, amely a régi tisztviselőkből állt, és ez majd folyamatosan tagokkal egészítette ki magát. A városok tisztviselői és képviselői 1860. december 13-án gyűltek össze a választás és a meginduló közigazgatás alapelveinek kidolgozására. „ .. . a közgyűlés általános szavazat által nyilváníttatván miszerint az 1848-iki országos törvény alapján meg választott hivatalnokokból, s városi képviselőkből alakult gyűlés magát érvényes határozathozatalra illetékesnek tartja." Elhatározták, hogy a főkapitányt az 1848-as törvények értelmében fogják megválasztani. A továbbiakban foglalkoztak a kerületi, városi választásokkal. Az ideiglenes bizottmány elrendelte a választó névjegyzékek átvizsgálását az 1848: V. tc. 1. §-a szerint. A választói névjegyzéket felülvizsgálók között számos olyan személy tevékenykedett, aki 1848-ban fontos közigazgatási funkciót töltött be (pl. Csohány Miklós, Farkas István, Ötvös György, Kiss Dániel, Czeglédy Lajos, Juhos Gergely). A főkapitányt is tüntető módon az 1848-as választói névjegyzék alapján közvetlen választás útján emelték hivatalába. Az 1861. január 12-i közgyűlésen a választások eredményeként Sillye Gábor Böszörmény város 1848-as képviselője és tiszti ügyésze, a kerület forradalmi kormánybiztosa 10 960 szavazattal lett a kerület főkapitánya. Az elkövetkező közgyűlés már a kerület politikai elvévé is tette az oppozíciót: „ . . . a főkapitányi szabad választás jogát jövőre is korlátlanul megtartani kívánja és az alkotmány védsáncai között ünnepélyesen ellene mond minden oly kormányi törekvésnek, mely által a jogában gátoltatni, akadályoztatni vagy az 1847/48 törvények ellenében megszoríttatni czéloztatnék." 1861. február 25-én a főkapitány beiktatása, eskütétele alkalmával a kerületi közgyűlés az országgyűlés körül addig kialakult vitával kapcsolatosan is állást foglalt. Határozottan kijelentette, hogy az 1848-ban szentesített törvényeket a kormány megsérti, külön sérelemnek tartotta, hogy az országgyűlés helyére vonatkozó IV. és V. tc.-kel ellentétben az országgyűlést Budára és nem Pestre hívta egybe. A főkapitányi választást követő napon elkezdődött a kerületi, városi tisztviselők és az országgyűlési képviselők választásának előkészülete. Ennek első lépéseként létrehozták a központi választmányt, amelynek elnöke a főkapitány, tagjai Czeglédi Lajos, Juhos Gergely, Dalai Papp József, Csohán Miklós, Oláh Jakab, Jánosi Lajos, többnyire a forradalom és az azt követő évek nevesebb tisztviselői lettek. A választások előkészítése az 1848as törvények szellemében indult el: változatlanul megtartották az 1848-ban kialakított választókerületeket. Az országgyűlési képviselők választását pedig az V. tc. alapján és a Magyar Királyi Helytartó Tanács által megküldött szabályok szerint határozták el megtartani. A városi közgyűlés és a tisztviselők választását még szigorúbban az 1848-ban kialakult gyakorlathoz kötötték: „utasíttatnak e szerint a városok, hogy a választást megelőző minden nemű intézkedéseket foganatosítsanak az 1848-as évben a városi tanácsokkal közlött belügyminiszteri utasítás nyomán és annak alapján". 118