Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

A városokban a tisztújítást az itt idézett elvek szerint 1861. március 6-án tartották. Az 1861. március 22—23-án rendezett kerületi tisztújítás alkalmával néhány közigazgatási vezetőt, azok közül, akik kiszolgálták az abszolútizmus rendszerét, eltávolítottak (pl. az alkapitányt, Weszprémy Gáspárt), egyébként lényeges változás nem következett be, amint ezt a kerületi tisztviselők névsora is jelzi. A közigazgatási apparátus élén ugyanannak a vagyonos 200—300 kh-as birtokos rétegnek a képviselői állott, amely már előbb is eljuttatta képviselőit a helyi hatalmi apparátusba. Néhány esetben még a személyek is ugyanazok — Kálmán György főjegyző, Nagy Imre hadi pénztárnok —, megfigyelhető az a tendencia is, hogy néhány alkalommal ennek a 2—300 holdas rétegnek egy-egy, arra alkalmas és politikai ambíciókkal bíró tagja személy szerint is feltűnik a közigazgatási vezetőrétegben (pl. Juhos Gergely, Szabó Lajos). A nánási és szoboszlói kerületek Oláh Miklós és Kiss Dániel személyében szintén 1848-ban aktívan tevékenykedő politikusokat választottak országgyűlési képviselőnek (Kiss Dániel kerületi főügyész volt 1848-ban). A kerület újonnan megválasztott, illetve pótlólag kiegészített bizottmánya sietett bekapcsolódni az 1861. február 26-án kibocsátott császári manifesztum ellen tiltakozó vármegyék karába. Szigorúan eltiltotta a februári pátens végrehajtásától a városokat („ . . . akár mint választó akár mint választott bármit tenni, abban megjelenni vagy arra segédkezet nyújtani könnyelmű — hazaárulás bűnével bélyegezni. . ." tartja kötelességének a kerület). Széchenyi István halálának első évfordulóját hasonló módon az abszolutista törekvések elleni tiltakozásra használják fel. Az 1861. április 10-i kerületi közgyűlés számos 1848-as minisztert, képviselőt, politikust, honvéd tábornokot tiszteletbeli táblabíróvá választ és hajdú díszpolgári joggal tüntet ki. A tiszteletbeli táblabírák között van Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, Deák Ferenc, Eötvös József, Csengery Antal, Dessewffy Emil, Pulszky Ferenc, Klapka György, Tür István. A kerület 1861. október 3-án arra számítván, hogy a többi feloszlatott törvényhatóság sorsára jut, levélben utasította ellenállásra a városok képviselő testületeit. A leváltandó kerületi közgyűlés helyébe majdan felállított kerületi kormányzatot teljesen törvénytelennek nyilvánította és meggyőződését fejezte ki, hogy a lakosság kész ,,még bizonytalan időre is tűrni és szenvedni inkább a sanyargattatás és nyomatás keserveit, mint sem az ármány szőtte hálóba bonyolódva, az alkotmányosság köpenyébe burkolt abszolútizmus gyáva eszközévé süllyedjen . . ." • • • Az önkormányzati szervek újjáéledésekor az első kezdeményező lépéseket a hajdúböszörményi polgári kaszinó tette meg. A Széchenyi által kezdeményezett kaszinók a XIX. századi politikai és társasági élet központjai voltak. A fővárosi és vidéki kaszinók tagjaiban az országos és helyi politikai vezetőket kell látnunk. Az abszolutizmus korában a közigazgatásból kiszorult politikusok — legalábbis vidéken — a kaszinókat politikai tevékenységük színterévé alakították. Ezért történhetett az, hogy 1860-ban a Hajdú Kerületben az ön119