Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Varga Gyula: Határhasználat egy szabad paraszt faluban a XX. század első felében

csárdánál, a Várnál, Libalegelő. Mint a határnevekből is kitűnik, a legelőt is keresztbe-kasba szeldelik a Berettyó vizei. Az 1880-as években elvégzett szabályozás után is a nagyobb erek tavasszal vízzel telnek meg, ami nehezíti a legelő használatát. 4. A Szőlőskert az Akasztóíadomb melletti partos részen fekszik, melyet az 1860-as években telepítettek, kb. 40 holdon. Korábban a kismarjaiak a kb. 15 km-re fekvő hegyközcsatári szőlőhegyen tartottak szőlőt s úgy látszik, a távolság miatt határozták el magukat a szőlőtelepítésre. 5. A XIX. sz. elejéig a falu délnyugati oldalán, egy vízzel körülzárt szigeten ún. káposztás kertet is tartottak, de ezt az 1830-as években házhelyek céljára szétosztották. Ez az öt egység képezte a falu külsőségeinek törzsállományát. A faluközösség a XVII. sz.-tól kezdve több alkalommal igyekezett ezt vásárlás vagy bérlet formájában növelni. így került a faluhoz a üusztává lett Kasza egy része, az ún. Dobogó (közepén mai napig élő mocsárral), valamint az ún. Pelbárthidai föld, melyet a szomszédos Pelbárthida községtől vettek (ma Románia). E 2-300 holdat kitevő vásárolt föld azonban a falu korábbi határbeosztását nem módosította, mert a megszerzett földek beilleszkedtek a felsorolt egységek valamelyikébe. 6. A határ csak az első világháború után gyarapodott lényegesebb területekkel. A Nagyatádi-féle földreform során a falutól nyugatra eső, egykori Beöthy-féle birtokból kb. 250 hold vagyonváltság földet osztottak ki a Nagymarjai csárdánál, a Kocsmagallér, Templomdűlő, Halomsor és Homokgödör elnevezésű határrészeken. Majd ugyanitt négy darab, egyenként 10-15 holdas vitézi telket is kiadtak az első világháborúban katonai érdemeket szerzett három csendőrnek (egy sem falubeli!) és egy helybeli törpebirtokosnak. (Egy a Templomdűlőben, három a Cserén). Ezek a földek már nem illeszkedtek a korábbi határrendbe, hanem itt sajátos határhasználat alakult ki. 7. Legnagyobb változást a falu határában az 1925-ben a volt Beöthy-féle alapítványi birtokból kibérelt 2020 holdat kitevő terület hozott. Ezt mintegy 120 kisgazda, de főként törpebirtokos, igen kedvező körülmények között 25 évre bérelte ki (holdanként egy mázsa búzának az értékét kellett bérösszegként fizetni). A bérlet ügyét a bérlők által választott testület intézte, akik az egész bérlőközösséggel egyetértésben osztották fel az igényelt földet. A kapott földeket azonban nem egy darabban mérték ki, hanem a felosztásnál a faluban korábban kialakult hagyományokat vették alapul. Ennek megfelelően ötfajta megkülönböztetést tettek. * A. A volt majorsági központ, a Beöthyek 1820-as években épült szép, neoklasszikus kastélyával, a hozzá tartozó mesterien kiképzett díszparkkal. (Az arborétum különleges díszfái és cserjéi mellett külön figyelmet érdemelt a reformkor nagyjainak emlékezetére ültetett, eddigre hatalmasra nőtt néhány tölgy-, illetve akácfa. A fák között volt, amely II. Rákóczi Ferenc emlékét őrizte, külön fája volt Kossuth Lajosnak, Széchenyi Istvánnak, Eötvös Józsefnek stb., utalva a Beöthyek reformkori világnézetére.) Hozzá tartozott a volt gazdasági udvar, a cselédlakásokkal, gazdasági épületekkel. Ezeket az épületeket a bérlő társulat az 1930-as években lebontotta s használható anyagát a bérlők között árverésen eladta. A kastélyt és a díszparkot az 1945-ös földreform során rombolták le. B. A volt uradalmi gyümölcsöskert és erdő. 142'