Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban
Hegedűs : ... a szánkból is kiveszik Demjén: Erővel kiveszik éhes szájainkból A mi mindennapi kenyerünket Hegedús : S ugy élnek mi hitvesünkkel Demjén: Feleségeinkkel oly bátran hálnak Miképpen mi is Hegedűs : . . . kisérik mi lányaink Demjén : Viszik az eb lelkük feleségeinket A kísértetbe A hasonlóság, több szó azonossága egyáltalán nem lehet véletlen, különösen akkor nem, ha mindkét szövegben ugyanazon a helyen, ugyanazon formulában fordul elő. Arra következtethetünk, hogy mindkét Miatyánk-travesztia azonos forrásra épül, nem zárhatjuk ki azt sem, hogy idegen minta volt az alap. Mivel Az elnyomattatott jobbágyok Miatyánkja . . .-féle variánsokra a XIX. sz. elején keletkezett kéziratos könyvekben számos példát találunk, a másik változatra azonban eddig csupán az említett újságokban való közlést és a két vőfélykönyvbeli példát említhetjük, arra gondolhatunk, hogy ez utóbbi később jött létre s az író feltehetően ismerte a korábbi hasonló felépítésű Miatyánktravesztiát. Két körülményre azonban még utalnunk kell. A Pesti Naplóban közzétett variánshoz a következő jegyzetet írta Koncz Ákos, a Miatyánk közlője: „A szatmármegyei ősnemes Irinyi-család levelesládájában van egy imádság, amelyet a jámbor bajor nép akkor imádkozott, midőn a császár magyar regimentje Bajorországon keresztül masírozott. A magyar huszárok ugyanis nem valami illedelmesen viselték magukat az ájtatos bajorok közt, legalább az látszik ki abból az imádságból, amelyet a nép poétája akkoron írt és a magyar huszárság feőhadnagya (nevét nem lehet elolvasni) magyarra fordított. Ez az imádság azt bizonyítja, hogy a nyalka legények nemcsak a vagyont dézsmálgatták, hanem a szép bajor lányok szemébe is kacsintgattak és a házasok közt sok zenebonát csináltak. Ezeket kesergi el az imádság, mely a feő-hadnagy úr gyarló fordításában így hangzik." A szöveg után: „így szól a jámbor bajorok imádsága, amely azt bizonyítja, hogy a múlt századbeli huszárok veszedelmes emberek voltak és a bavariaiak hálát adtak Istennek, midőn a vagyonra és szerelemre éhes magyar huszárok kimentek országukból." 1 0 Az imádsághoz fűzött megjegyzés alapján azt a következtetést vonhatnánk le, hogy egy német nyelvű Miatyánk volt a hasonló felépítésű magyar Miatyánk-travesztiák mintája. Ehhez azonban fel kell tételeznünk azt, hogy a bajorok körében valóban ismeretes volt a huszárellenes imádság s az a XVIII. sz. végén, a XIX. sz. elején (a bajor háború 1778-79-ben volt) nálunk is ismertté vált magyar fordításban. Ez esetben ez a magyarra fordított német Miatyánk lenne - elsősorban az említett szóegyezések, fordulatok azonossága alapján - a többi ősforrások mintája. A német variáns elsőbbségét mindaddig határozottan nem állíthatjuk, amíg arra korabeli adatunk nincs. Az újságközleményt nem fogadhatjuk el biztos támpontnak, mert egyrészt gyakran a kuriózumok közlése, az olvasók érdeklődése felkeltése miatt az újságok „kegyes" csaláso10 Koncz Ákos: Imádság a magyar huszár ellen. Pesti Napló, XLIX. 1898. 26. sz. 20. Az eredeti írás valóban szerepel az Irinyi család levéltárában. L. Irinyi István: Az irinyi Irinyi család levéltára. Szatmár, 1902. 43. 1. Sajnos, az eredeti anyaghoz eddig nem tudtam hozzájutni. 176'
