Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
régebbi időponté. A nemesek maguk sem képeztek egységes csoportot, bár ők látszanak a legzártabbnak - nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis azt a csoportot, mely egyszerre hajdúnemes és armalista. Ha most mindehhez hozzászámítjuk a vallási megoszlást, azt a tényt, hogy házasság útján e rétegek kevertsége fokozódott, hogy a mezőgazdasági termelés lassú térhódítása nyilván fokozta az ellentéteket, úgy azt mondhatjuk, hogy a kerület társadalmi képe olyannyira zavaros, hogy a telketlen lakosokkal való leszámolás után egy-egy társadalmi mozgalomnál korántsem beszélhetünk arról, hogy ez vagy amaz a társadalmi réteg a maga teljes egészében áll szemben a másikkal. A rétegek közötti erőviszonyok nem stabilak, egy-egy konkrét kérdés más és más erőcsoportosulást hozhat létre. Már az 1784-es birtokrendezés következtében akadtak elégedetlenek a hajdúadományosok és birtokosok közt is, akik 1791-ben a váradi káptalan előtt a rendezésnek ellene is mondtak. 2 6 A hajdúkerületi ügyész jelentése szerint a Doró-féle mozgalomban „igen nagyszámú proprietarius és inquilinus, de már (maguk közé) igaz hajdúknak elismert lakos" vett részt. Doró maga is elismeri, hogy a „társaságba nem igaz hajdúk is vannak". 2' Az újabb elégedetlenség csíráit a XVIII. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett birtokrendezések váltották ki. Az 1790/9l-es országgyűlés után, a nagy nemesi felbuzdulás időszakában a hajdú adományosok elérkezettnek látták az időt arra, hogy megszerezzék a teljes nemesi jogállást. A „valóságos és igaz hajdúk" 1792. június 2-ról keltezett kiáltványa megüti azt az alaphangot, amely a hajdúpártra egészen 1848-ig jellemző. 2l S Ezek szerint országos bizottmány írja össze a valóságos hajdúmaradékokat, hogy tudni lehessen, kiket illessenek a régi kiváltságos hajdúi adományok, jószágok és kiváltságok, és kik legyenek azok, akik mint nemtelen lakosok és zsellérek, teherviselés alá vetendők. E szerint az igaz hajdúk és azok maradékai adót és semmi terhet ne viseljenek, hanem azt a taksási és zselléri állapotra visszavetendő nemtelenek hordozzák. A hajdútelkek nemesi örökös jószágokká alakíttassanak át. A hajdúvárosokban a tisztségeket csak a hajdúk és nemesek tölthessék be. Az irányzat egyes szélsőséges képviselői még a nemeseket is kizárnák a tisztségek viseléséből. Ez az irányzat egyszerre két telekbirtokos rétegnek üzent hadat. A nemnemeseket jobbágysorba vetné, az armalistákat pedig kizárná az osztatlan közös földekből, sőt a már kiosztott földek birtoklását is kérdésessé tenné. A szélsőségesek pedig a közigazgatási hatalomban sem akartak osztozkodni a nemesekkel. Ez a program azonban messze meghaladja a „hajdú hazafiak" erejét. Az elégedetlenek 1799. augusztus 5-én a kerületi közgyűlés színe előtt megdorgáltatnak. Elképzelésük annál is inkább irreálisnak bizonyult, mert a hajdúvárosokon belül a nemesi kiváltságoknak a fokozatos előretörését tapasztaljuk. Nem speciális helyi jelenség ez, hanem országos méretekben így van, hasonló fejlődés ment végbe a szabad királyi városokban is. 2 9 Általában azt mondhatjuk, hogy az armálist szerzett tegnapi jobbágyok jelentős rétege részint a szabad királyi városokba, részint a privilegizáltság különböző fokain álló oppidu26 Sillye jelentés: 15. 27 Idézi Komonyi Lászlóné: A ,,Dóró lárma" Felkelés Hajdúszoboszlón 1822-1824 (Debrecen, 1954) 25. ill. 26. 28 Sillye jelentés: 15. 29 Vö. Rácz István-. A hajdúság története (Bp. 1957) 58. 6' 83
