Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
mokba szivárgott, ahol a már nobilitált lakókkal alkotta azt a kiváltságolt nemesi réteget, mellyel folytonos és élesedő harcban állt a szabad királyi városok és szabadalmas helyek népe. Az ilyen közösségek feudalizálódásának alapját elsősorban nem a birtokos nemesség, hanem az armalisták egyre szaporodó rétege alkotta. 3 0 A Hajdúkerületben is azt látjuk, hogy „a számra és értelmességére is mindinkább növekedő nemesség, a hajdunemesek ... a beköltözött nemességgel együtt, nagyobb mentséget látván országos nemesi, mint hajdúi kiváltságaikban, s tudván hogy polgári alkotmányunk és törvényeink szerint ingó vagyonaitól adót fizetni nem köteles: az adófizetéstőli megmenekedésre csendes és nem csendes utakat megpróbált, panaszkodott és ellenszegült . . . magoknak kivált az 1805 : 1 t. cz. hozatala után olly mentességeket követeltek és vivtak ki", 3 1 melyek a másik két réteget felette elkeserítették. A fentiekből tehát látható hogy a nemesség került a legelőnyösebb helyzetbe a kerületben. Ennek oka elsősorban az, hogy maguk mögött tudhatták a rendi alkotmány sáncait, elsősorban Szabolcs vármegye nemességét, míg a törzsökösök által hangoztatott teljes jogú nemesi kiváltságokról a rendek nem hajlandók tudomást venni. Az 1799-es kerületi határozatból kiderül, hogy Szabolcs vármegye durván beavatkozott a kerület életébe, és felelősségre vonta a tisztikart a nemesek jogainak megsértése miatt. A kerület azzal védekezett, hogy a „nemesség álarcza alatt a rajtok törvényesen fekvő adózás és közterhek viselése alól akarnak kibújni". 3 2 Nánáson - a Virág Kola István és társai által vezetett mozgalmat még sikerült leszerelni, és a hajdúvárosokban élő nemeseket az adó megfizetésére szorítani, valamint a városi jogszolgáltatás elismerésére kényszeríteni - a nemesség nyomását csak ideig-óráig tudták feltartóztatni, annyival is inkább, mivel a nemesség fokozatosan meghódította a közigazgatási pozíciókat. Az armalista párt szélsőséges hangadói ezzel még egyáltalán nem voltak megelégedve: céljuk a nemesi kézen levő hajdútelek teljes jogú nemesi telekké való átalakítása, annak megszabadítása mindenfajta városi és eklézsiai szolgálattól. A súlyos zavarok rendezésére a Helytartótanács Ibrányi Farkast küldte le a hajdúvárosokba királyi biztosként. Ibrányit a nemesség mint megváltót üdvözölte; ugyanakkor a hajdúpárt is folytatta áskálódásait a kerületi kormányzat ellen. Az 1810-es évek folyamán a két párt átmenetileg egyesült. A Cseke István, Nagy Demeter, majd utóda, Pipó Mihály vezette mozgalom megpróbálta a nemesek és törzsökösök érdekeit egyeztetni és felsorakoztatni - a szerintük jövevény nemtelenekből álló kerületi tisztikar ellen. Ez a szélsőséges irányzat, miután a kigondolható sérelmek minden nemével megvádolta a kerületi kormányzatot, azt követelte, hogy „a hajdúk palástjával takaródzó álorcás jövevény parasztok adó és kamarai úrbér alá vettessenek és . . . összeirassanak". 33 A nemeseket és igaz hajdúkat tartsák meg régi szabadságaikban. A bíráskodást tekintve meg azt követelték, hogy a nemtelenek felett a megyei, illetve az állami törvényszékek ítélkezzenek, míg a nemeseket és az igaz hajdúkat Szabolcs megye alá kell rendelni. A kerület léte így feleslegessé válik, azt egyszerűen meg kell szüntetni. Az állandó zavargások sürgős rendezést kívántak, ezt úgy próbálta elérni az 1821. március 21-én kelt királyi rendelet, hogy elrendelte a 30 Vö. Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 15561767 (Budapest, 1969) 242. 31 Sillye Gábor: Szózat 24-25. 32 Sillye jelentés: 16. 33 Sillye jelentés: 21. 84'
