Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
2. Nemes armalisták, akik vagy hajdúk vagy más törvényhatóságokból vándoroltak be. 3. Libertinusok : személyükben nem-nemes jövevények, akik vagy anyai ágon vagy házasság révén vagy más címen a Hajdúkerület városainak kebelében birtokosoknak befogadtattak. 4. Zsellérek. Meglehetősen nagy bajban lennénk, ha a klasszikus séma szerint megpróbálnánk uralkodó és elnyomott osztályt keresni a fenti rétegek közt. Ezzel szemben a tény az, hogy a nemesi jogok és a jobbágyi kötelezettségek megoszlanak az egyes rétegek közt. Éppen ezért a kerületi feudalizmust - a kerület feudális rendszerét úgy is felfoghatjuk, mint a nemesi jogok egy részének (vagy elvileg akár egészének) megtestesülését egy bizonyos társadalmi rétegben, és a jobbágyi terhek hordozását a másikban: a küzdelmek célja a nemesi jogok biztosítása és a jobbágyi kötelezettségek áthárítása. Ez persze nem a személyi függés rendszerében valósult volna meg, hanem az állami és közösségi terhek egyértelmű átvállaltatásában. Mint minden földre alapozott társadalomban, a legsorsdöntőbb kérdés a földtulajdon kérdése. A társadalmi küzdelmek első szakasza pontosan a körül a kérdés körül robbant ki, hogy a régi, vitán felüli telekbirtokosok megengedjék-e az újabb jövevényeknek, illetve a nincsteleneknek azt, hogy telekhez jussanak. A kérdés annál is inkább óriási horderejű, mert a városi közös földekben és haszonvételekben való részesedés alapja a telekföld. Nézzük, kik rendelkeztek elismerten telekkel a hajdúvárosokban! Azok, akik „hajdúi adományosok s hajdúi örökös jogon osztály vagy örökvétel útján" rendelkeznek hajdú fundussal. 3 A telekbirtokláshoz tehát korántsem szükséges törzsökösnek lenni, hiszen a társadalmi küzdelmek kirobbanása előtt „alkalom nyújtatott a telketlen lakosoknak is, hogy a pusztai földekből olcsó ár mellett, vagy a telkesektől eszközlött vétel útján birtokhoz juthassanak." 4 A telketlen lakosok vagy zsellérek nem feltétlenül a jövevények közül kerültek ki. Sillye Gábor úgy tudta, hogy a vagyontalan jövevények és birtok nélküli lakosok állanak szemben a hajdú telkes birtokosokkal. „Ezekben a mozgalmakban az örökös hajdúk zsellérsorba süllyedt leszármazottai találkoztak a beköltözöttekkel, mert az 1778-83 közötti telekrendezés óta a magistratusok nem engedték megszaporítani a telkek számát." ' Jellemző a tönkrement hajdú adományosok szerepére e korai mozgalmakban, hogy a nánási elégedetlen birtoktalanok két vezéralakjának nevét, Reszeghiét és Kóláét az 1702-es összeírásban a proprietáriusok között találjuk." A zsellérek legfőbb célját abban jelölhetjük meg, hogy részükre a régi telkesekéhez hasonló földet szakítsanak ki. E küzdelmeket közvetlenül az váltotta ki, hogy a birtoktalanokat fokozatosan kiszorították az addig élvezett közös haszonvételekből, elsősorban a szántóföldek használatából. Az 1765-ben Dorogon kitört nyugtalanság leszerelésére Dőry Ferenc zempléni főispánt nevezték ki, aki „a földet követelő jövevé3 Sillye Gábor: A nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácshoz hivatali alázatos jelentése a Hajdúkerület főkapitányának (Debrecen, 1864) 14. A továbbiakban Sillye jelentés. 4 Sillye jelentés: 12. 5 Balogh István: Hajdúság (Budapest, 1969) 60. 6 Az 1702-es összeírás névanyagát közli Calamus: Bocskay hadi népe. Debreczeni Képes Kalendáriom 1906. 106. 79'
