Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
nyek ... és zsellérek" kívánságát elutasította. 7 Miután Dugó Kovács és Kos Mihály tovább lázongtak, nemcsak a Hajdúkerületből, de Szabolcs megyéből is száműzték őket. 1779-ben Nánáson tört ki elégedetlenség „némely nánási telketlen jövevény és zsellér lakosok Reszeghi András, Oláh Demeter és Fekete Mihály vezetése alatt", akik panaszolták, hogy „az általok bírt és használt földeket elvették, és a közös földekből nem akarnak többé nékiek adni." 8 Az 1782es kerületi közgyűlés után Böszörményben Balogh János vezetése alatt robbant ki mozgalom, aki „maga és 400 birtoktalan társa részére . .. földet akarván kiszakíttatni", mert a böszörményi tanács „négyszáznál több adózó lakost birtoktalanná tett, s minden földbirtok használatából kizárt, száműzött, sőt a városból is ki akar hajtani." 9 A telketlenek mozgalma a Nánáson, Böszörményben és Hadházon egyszerre kitört tettleges lázadásban érte el tetőpontját. A városi tanácsokat elkergették, és maguk közül alakítottak ki újakat. Nánáson Kóla Istvánt, Böszörményben Kun Andrást, Hadházon Barta Istvánt választották meg hadnagynak. A telketlen lakosok mozgalma bukásra volt ítélve, az államhatalom teljes tekintélyével a birtokosok oldalára állt. Az 1767. május 4-ről kelt királyi rendelet „a földet követelő jövevények kívánságát alaptalanoknak nyilatkoztatta." 1 0 A kerület léte szempontjából a legveszélyesebb időszakban, II. József alatt, amikor a kerületet Szabolcs megyébe olvasztották, a földbirtokot illetőleg kimondatott, hogy „azon földekre nézve, melyek ... a telketlen lakosoktól elvétettek, és a melyek nevezett lakosoknak csupán jóakaratból, bizonytalan időre, s a visszavételnek nyilván kikötött fenntartása mellett, minden fizetés nélkül adattak által," 1 1 a korábbi királyi intézkedések érvényesek. Maga a kerület a letelepedést tiltó rendeletekkel igyekezett a birtokon belül levők jogait megvédeni. Mivel úgy látta, hogy a „jövevényekből és azoknak maradékaiból támadnak eleitől fogva azon lázasztók és nyughatatlanok, a kik a hajdú városokon lakás beneficiumaival meg nem elégedvén, a törzsökös hajdú hazafiaknak és birtokosoknak . . . örökségeikre is szemtelenül ásítoznak . . . még az örökös territoriális földeket is, magok közt felosztani kívánnák", 1 2 már 1757-ben kérte, hogy „ne kéntelenittessék a kebelébe beköltözni szándékozó jövevényeknek és szökött jobbágyoknak kiváltságos joggal szerzett birtokainak veszélyeztetésével telepedési jogot engedni." 1 3 Az 1815-ös hajdúkerületi statútum már úgy intézkedett, hogy házasság útján se lehessen a városokba letelepedni. Igyekeztek a birtokviszonyokat véglegesen rendezni, hogy a zavargásoknak elejét vegyék. 1778. szeptember 9-én Szoboszlón „az osztatlan örökös földeknek a hajdú telkes birtokosok közt leendő felosztását elhatározta", sőt a dorogi határt a telkek rendje szerint szabályozta is. 1 4 1782-ben Szoboszlón részletesebben foglalkoztak e kérdéssel, megállapították, hogy a külsőségeket a telekhányad után kell felosztani. E célból pontos felméréseket kell végezni, tisztázni kell a tulajdonos jogviszonyait, mert a jövőben ez lesz „a ma7 Sillye jelentés: 6. 8 Uo. 9 Sillye jelentés: 9. 10 Sillye jelentés 6. 11 Sillye jelentés 13. 12 Kolosvári-Öuári : i. m. : 509. 13 Sillye jelentés: 5. 14 Sillye jelentés: 6. 80'
