Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Ismaeliten, Bösörmenien, Wolgabulgaren
A kutya tisztelete a farkastisztelettel váltakozva a török népeknél általánosan elterjedt. 7 1' A dunai bolgárok 7' és a magyarok is esküdtek kutyára.' 8 A volgai bolgároknál a kutya ugatásából jósoltak. 7 9 Zalavárott Fehér G. figyelte meg a kutya áldozati szertartásban való szereplését. 8' 1 Volgai bolgár területről Tigasevóban szentélyben, 8 1 és a balimeri Gorodiscsében 8 2 is került elő kultikus kutyatemetkezés. Röviden összegezve az elmondottakat azt láthatjuk, hogy csak komplex módszerrel közelíthettük meg a magyarországi böszörmények eredetének kérdését. így sem állíthatjuk, hogy feleletet kaptunk minden felmerülő problémára. Az oroszföldi régészeti anyag és irodalom behatóbb ismeretének hiánya bizonyára megakadályozta számos kérdés felvetődését is, néhányról magunk is sejtjük, hogy helyszíni tanulmányok híján tovább lépni nem tudunk. De talán annyit mégis sikerült elérnünk, hogy a magyarországi mohamedánok és török fajtájú népelemek kutatásában új lehetőségre mutattunk rá, nevezetesen arra, hogy a honfoglaló magyarság egyik fontos népi összetevője a volgai bolgárság kevert tömbjéből szakadt ki, és nagyobb, zárt tömbben Kelet-Magyarországon, a dukátusban telepedett meg. Károly Mesterházy ISMAELITEN, BÖSÖRMENIEN, WOLGABULGAREN In unseren Quellen aus der Arpadenzeit (Chroniken, Urkunden, Gesetze) kommt der Name der Ismaeliten und Bösörmenien mehrmals vor, und einmal wird auch der Name der Bulgaren erwähnt. (S. Anm. 1-3.) Die Vergleichung der einzelnen Daten des Quellenmaterials begann bereits im 19. Jaurhundert. Den engen Zusammenhang der scheinbar so verschiedenen Benennungen hat die Geschichtswissenschaft von verschiedenen Seiten her untersucht. Zunächst wollen wir die Ismaelit-bulgarischen Beziehungen näher betrachten. Bei Anonymus finden wir folgende Stelle: ,,de terra Bular venerunt quidam nobilissimi domini cum magna multitudine Hismaelitarum." (S. Anm. 4.) Das Wort Ismaelit (anders Sarazene, 1233: sarracenos sive ismaelitas), diente als gemeinsame lateinische Bezeichnung der arabischen Völker, und es wurde später auf alle mohamedanischen Völker übertragen. (S. Anm. 57.) Der erste bedeutende Wissenschaftler, der nach Katona, Fessier, Horváth und Kossovich sich mit dieser Frage beschäftigte, war János Jerney. Die oben zitierte Stelle bei Anonymus wird von Jerney als authentisch angenommen. Seine Konzeption ist: 1. Die Namen Ismaelit und Sarazene dienten früher zur Bezeichnung der Araber, später aller mo76 Munkácsi B., Farkastisztelet az ókor törökjeinél. Ethn. 42 (1931) 32-33.; Szendrey Zs., Farkastisztelet az ókor törökjeinél. Uo. 91. 77 Fehér G., Arch. Ért. 80 (1953) 46. 78 Fejér G., Codex Diplomaticus I. 229-235.; Gombos A., Hadtört. Közi. 28 (1927) 508., MHK 326. 79 A magyar honfoglalás kútfői. Szerk. Pauler Gy. és Szilágyi S. (Bp. 1900) 210. 80 Fehér G., Zalavári ásatások. Arch. Ért. 80 (1953) 46-47.; Ua., Acta Arch. Hung. 4 (1954) 228-229. 81 r. A. Oedopoe —JJaeudoe., TnraiueBCKoe ropoflHiue. MHA. Ill (1962) 86. 82 Uo. 46
