Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Dankó Imre: Egy hajdúsági költő idézése - Maghy Zoltán emlékezete

borzalmas tettéhez, mert mint búcsúlevelében is írta, félt annak a nagy szenve­désnek elébe nézni, amin elhunyt barátja átment. Maghy Zoltán versei 1926-1930 között Nánáson közismertek voltak. Több meg is jelent belőlük, de önálló kötetig nem jutott el soha. Külön tragédiája, hogy első kötete megjelenésének reális tervei közben ragadta el a halál. Első kiadott versei az akkori diákújságban Az Erő ben jelentek meg, már negyedikes gimnazista kora óta. Különben legtöbb versét az Új Idők közölte. Néhány meg­jelent belőlük másutt is. Molnár József, a hajdúsági értékek hűséges számon­tartója, Maghy Zoltán életének és költészetének is nagyszerű kutatója szerint 39 verse látott napvilágot. A teljes termés lényegesen több. Néhány lappangó versét nem számítva, Maghy Zoltán verseinek a számát mintegy kétszázra tehetjük. Ez a szegényesnek látszó termés megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. Min­den darabja elárulja a könnyed verselőt, a jó formaérzéket, az elmélyült iro­dalmi műveltséget. De árulkodik arról is, hogy Maghy Zoltánt a betegség kilátástalansága, a megélt 23 év röpkesége megakadályozta abban, hogy érett, saját hangját jobban megtaláló költővé váljon. Nem élt teljes életet, hiszen korlátok közé zárta a betegség, élete tragikus rövidsége. Bajában ,,a testvér nyáj" között is magára maradtan élt és érlelődött egyrészt a halál, másrészt az irodalom számára. Verselése, hangvétele, tartalma és kifejezőkészsége idők folyamán, különösen azonban élete utolsó négy-öt évében nagyot fejlődött. Eb­ben a fejlődési szakaszban vált szimbolistává és Ady költészetének finom, halk­szavú utórezgésévé. Szimbolizmusa egyszerű, közérthető, saját életének szűk körére vonatkoztatott. A tavasz az élet ebben a szimbolizmusban; az ősz pe­dig a betegség, a tél a halál. Örül a tavasz napfényének, az élet örömeinek, várja, kívánja, hívja a nyarat, ami azonban nem jön el. Hanem az ősz nyo­morítja, fenyegeti a téllel. A hideg valóságos hideg, a meleg valóságos meleg, a sötét ugyancsak valóságosan sötét ebben a szimbolizmusban. Nem mesterkélt, hanem hihetetlenül egyszerű és őszinte. Ehhez igazodik verselésmódja is, ami letörülhetetlenül magán hordja Ady hatását. Irodalomtörténetünk Maghy Zol­tánt úgy tarthatja számon, mint Ady szerény, sajátos hangvételű követőjét. Je­lentősége stílustörténeti, életén és munkásságán lemérhető Ady óriási hatása, diadalmas térhódítása. Maghy Zoltán költészete halk, vékony hang az Ady­követők népes tábora erős, izmos költészetének hatalmas énekkarában. Irodalomtörténeti jelentőségét jobban megértjük, ha belehelyezzük ko­rába és környezetébe. Maghy Zoltán József Attilától két évvel volt fiatalabb és Radnóti Miklósnál két évvel idősebb, tehát ahhoz a generációhoz tartozott. Ma­ghy a Kiss Józseftől és Reviczky Gyulától tanult versformákból kitört és el­jutott Adyig akkor, amikor például Nyugatot talán nem is látott. Tanárai­tól semmit sem hallott az új magyar irodalomról s ha talán említették is - még Márk Imre is - Ady, a nyugatosok nevét, csak lekezelve, kigúnyolva tették. Molnár József meglátása szerint Maghy Zoltánt az akkoriban szerencsés vélet­len folytán ,,jól összejött" néhány művelt, irodalmat kedvelő nánási asszony, osztálytársai, barátai anyjai ismertették meg Adyval. így maga Márki Imréné is, aki férje nemtetszése ellenére ismerte és tisztelte Adyt. De a jónevű ifjúsági író, Jókay Lajos (1873-1944), volt nánási tanár felesége, Jászay Blanka is szá­mításba jöhet. Jászay Blanka Kisújszállásról származott, azonos volt azzal a lánnyal, akit Móricz Zsigmond diákorában instruált és akit - bár Jászay Blanka tiltakozott ellene - oly kedvesen megírt a Bál és a Forr a bor című regényeiben. De nagyon könnyen gondolhatunk Lengyel Endre nánási tanár feleségére is. 187'

Next

/
Oldalképek
Tartalom