Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: Egy hajdúsági költő idézése - Maghy Zoltán emlékezete
Dankó Imre EGY HAJDÚSÁGI KÖLTÖ IDÉZÉSÉ, MAGHY ZOLTÁN EMLÉKEZETE ,,boldog akit testvér nyáj szívbeli bánata gyászol orgona zúgja nevét orgona búgja szavát. . ." (Pákozdy Ferenc: Orgona búgja nevét) Cikkem megírására két dolog buzdított. A közvetlen az, hogy a kitűnő Hortobágy mellyéke című tájköltészeti antológiából sajnálatosan kimaradt Maghy Zoltán korán elhalt nánási költőnk, jelezve, hogy mennyire elfeledtük. A másik pedig az, hogy régebb idő óta foglalkozom Maghy Zoltán életével és munkásságával és most idejénvalónak találtam, hogy szóljunk róla, emlékét felelevenítsük. Mielőtt még a Pákozdy Ferenc megfogalmazta „testvér nyáj" szét nem széledne, tagjai el nem mennek a „szívbeli bánattal" gyászolt, korán elhalt Maghy Zoltán után, mielőtt még teljesen kiesne az emlékezetből. Szólni kell Maghy Zoltánról, mert értékes életet élt és kicsisége ellenére is gazdag örökséget hagyott ránk. Kulturális életünkre jellemzően örökségünket át sem vettük, sőt szinte teljesen el is felejtettük, a Maghy Zoltán által teremtett értékeket veszni hagytuk. Természetes, hogy ezek az értékek itt, szülőföldjén, különösen hajdúnánási viszonylatban jelentősebbek, mint másutt. De éppen ezt tudva, mielőtt még költőnk bemutatására térnénk, le kell szögeznünk, hogy a róla való véleményalkotásban reálisak vagyunk. Nem ragadtatjuk el magunkat a „testvér nyáj" szubjektivizmusától; csak a valódi értéket, a tényleges örökséget nézzük, értékeljük és mutatjuk be. Csak ezt és semmi mást nem akarunk elfogadtatni az olvasóval, közvéleményünkkel. Felidézve Maghy Zoltán korán eltűnt alakját, kicsire szabódott munkásságát egy jól induló, nagyszerű stílusérzékkel rendelkező, fájdalmasan szép gondolatokat formáló, nagyra hivatott, de célját el nem érő, tragikus sorsú költőre hívjuk fel a figyelmet. Lehetőség szerint úgy, hogy rámutatva írói kvalitásaira igyekszünk kijelölni helyét a magyar irodalom egészében. Maghy Zoltán megismertetését nagyon elöl kell kezdeni, iskolásán, az életrajzzal. Sajnos, ez az élet olyan rövid volt és annyira eseménytelen, hogy szinte csak tragikuma és az egyéni tragikumban erőteljesen megmutatkozó korabeli magyar tragikumok egyik legnagyobbika, a morbus hungaricus érzékeltetése szempontjából számottevő. Költőnket sűrű csapásokkal kísérte életútján a halál; sorsában nagyszerűen megmutatkozik a tüdőbajban ideje előtt elhaló magyarság teljes kiszolgáltatottsága. Maghy Zoltán - Fejes Julianna és Maghy Lajos hatodik gyermekeként 1907. március 16-án született Hajdúnánáson. Bár családja jobbmódú volt, apja tanító is lévén, a korabeli állapotokra jellemzően, a hat gyermekből csak kettő maradt meg. A negyedik gyermek, az apa nevét viselő Lajos, 18 éves korában, mintegy előhírnökként, tüdővészben halt meg. A többi korábban, az egy évet sem érve meg. Zoltán volt a legkisebb gyermek, de ő is korán elhalt, 23 éves korában, és csak az ötödik gyermek, a ma is élő nővér, élte túl, illetőleg maradt meg a családból. Micsoda aratása ez a halálnak ! Maghy Zoltán a hajdúnánási elemi négy osztályának elvégzése után a debreceni kollégiumba jött gimnazistának. De a második évre már hazament, a 183'
