Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Varga Gyula: Határhasználat egy szabad paraszt faluban a XX. század első felében
az évi faszükségletét. Az árakat csak a kivételesen szép növésű, haszonfának alkalmas fák esetében verték tel az árverezők. Az elöljáróság a fával való kereskedést tiltotta. Nem is alakult ki ilyen adás-vétel, hiszen mindenki jobban járt, ha a helyszínen, a közösből váltotta meg a faszükségletét. A vizeket kezdetben bárki szabadon használhatta. A XVIII. század végétől találkozunk azzal a jelenséggel, hogy bérletbe adták a halászati jogot, 1848 után pedig itt is, mint más helyen, a Berettyóban csak engedéllyel - adó fejében - lehetett halászni. A szabályozott Berettyón kívüli vizekben azonban továbbra is szabad volt a halászat, csíkászat, rákászat. Ez néhány szegényebb falusi embernek jó jövedelemkiegészítő, a gyerekeknek pedig szórakozás volt. Fűzvesszőt, kákát egészen a legújabb időkig a közösségi földekről bárki szabadon szedhetett. A nádvágás jogát a XIX. sz. első fele óta már jogszabályok kötötték: a községi nádasok termését az erdők mintájára adták el. Magántulajdon jogú földek. Az egykori telki állomány, földesúr nemlétében lényegében már a XVII. sz. folyamán használóik tulajdonát képezte, azt hagyományozhatta, eladhatta, de magszakadás esetén a közösségre szállt. A tulajdonjogi formák a XVIII. sz. folyamán, a földközösségi rendszer megszűnése után még határozottabbá váltak, míg végül a polgári törvények a telekkönyvezési el nem végezték. A tulajdonosok birtokaikat a határ több részén, kis parcellákban bírták. Az örökösödések és adás-vevések folytán tárgyalt időszakunkban egy 10 holdas gazda földjei 15-20 darabban, a határ legkülönbözőbb pontjain helyezkedtek el. Ez a földcsoport képezte a falu földjeinek törzsállományát. Összes területe az 1935-ös felmérések szerint az uradalmi és a vagyonváltság földek nélkül 2366 kat. hold, ebből kb. 1400 hold szántó, 800 hold rét, 39 hold szőlő, 15-20 hold egyéb (nádas, mocsár stb.). Ezt a területet növelte a Nagyatádi-földreform során nyert 250 hold gyenge minőségű szántóföld, majd az 1930-as földreformok során megszerzett, már említett földek. A vagyonváltságot eredetileg földtelen, hadiszolgálatot viselt szegény emberek kapták, 1-2 holdas kisparcellákban, a későbbieket inkább ügyeskedő, spekuláló kisparasztok szerezték meg, nem egy esetben módosabb gazdák is kiegészítették korábbi birtokaikat s földet szereztek községi tisztségviselők, jegyző, segédjegyző, orvos, óvónő stb., így itt 5-50 holdas új birtoktestek alakultak ki. 9 A magántulajdon azonban Kismarjában nem jelentett művelési szabadságot, ellenkezőleg, a közösség a határhasználat, a termelés szinte minden részletébe szigorú intézkedésekkel szólt bele. Bérletek. Ebben a kategóriában csupán a törzsállományba be nem sorolt, hanem a falu egykori zárt határán kívül megszerzett területekre utalunk, hiszen a belső esetleges egy-két holdas bérletek a határrendet nem befolyásolták. A külső bérletek közül is csak azokat vesszük számba, melyek közvetlenül a régi faluhatár szomszédságában, azzal mintegy összefüggő egységet képezve helyezkedtek el, hiszen a más határokban, távolabbi területeken felfogott bérletek szintén nem érintették a falu határhasználati rendszerét. Ebbe a kategóriába éppen ezért csupán az 1925-ben megszerzett 2020 holdas 25 éves bérletre kell hivatkoznunk, melyet mintegy 120 kisgazda, társulatot alkotva fogott fel. A határhasználat szempontjából nem lényeges, de az életforma meghatározó szerepénél fogva annál jelentősebbek a más határokban bírt földek, mert ezeket a falusiak csak 10-20 km-es szekerezgetéssel érték el s művelhették 9 A földreformok térképei, birtokívei a Kismarja község irattárában megtalálhatók. 144'
