Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Kövér Sándor: Adatok Hajdúböszörmény egészségügyének történetéhez

Kövér Sándor ADATOK HAJDÜBÖSZÖRMÉNY EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ í. A város települése egészségügyi szempontból A város területe 1930-ban 56 778 kat. hold volt. A belterület a nyírségi homok és a Tisza alluviális árterülete közötti löszháton fekszik. A DebrecenHajdúdorog közti vasútvonaltól, illetve országúttól keletre nyírségi homokbuckák láthatók, melyek ugyancsak löszháton feküsznek; nyugatra sík föld terül el. A homok túlnyomó részben fekete homok, melyen erdő, szőlő és szántóföldi művelés folyik, kivéve a Bodát, amely nyírségi futóhomokkal borított terület erdőirtásán fekszik, szőlőskert, illetve ma már lakott terület. A nyugati határrészen, amely a Tisza árterülete volt, sok a szikes szántó és legelő. A hajdúvárosok többsége a homokos vidék szélén fekszik, Böszörmény, Dorog, Nánás. A homokot az uralkodó északkeleti szél a szatmári síkság északi törmelékterületéről és a Bodrogközről hordta ide. A homokos területen a víz át nem eresztő réteg 12-15 m-re van, tehát nagyon mélyre kell ásni ivóvízért; a belterületen 6-8 m-re van a víz, a szikes árterületen 2-3 m-re, vizes világban 1-2 m-re. Ilyenkor szinte kézzel lehet vizet merni a kútból. A belterület száraz, építkezésre alkalmas, ivóvíz könnyen nyerhető. A mély lösz alkalmas vályog- és téglavetésre (északi és déli lucernás), keleten homok és az erdőből fa állott rendelkezésre az építkezéshez. A város területének felszíni magassága 167-91 m között van, a belterületen 124 m átlagosan. A határ legmagasabb pontja a Csegei halom 167 m, a legmélyebb az Ürmöshát 91 m, a szintkülönbség tehát 76 m. A lejtés keletről nyugat felé, pontosabban délkeletről a belterület felé, majd onnan nyugat felé tart. Kisböszörinény 136, a Szeles csárda 117 m magas, azonban Kisböszörménytől a város központja s innen az Arad (régen Folyó) utcán a város északi széléig lejt s innen kanyarodik nyugat felé. A városon átfolyó vizet, amely nagy esőzés alkalmával tekintélyes mennyiséget tett ki, őseink a Pecze- és a Várdomb-tóban tárolták és az „árokalján" körülfutó vizes árokba vezették védelmi célból. Az 1782-es felmérés szerint a Pecze-tó, amely a mai mozi helyén volt, 3798, a Várdomb-tó (a mai Vár és Domb utcák területén) 3159 bécsi négyszögöl területen feküdt. Az utóbbi tó közepén földvár állott. A tavak megszűntek, de nagy esőzés alkalmával a víz elárasztja a belterületet és veszélyeztette a házakat, pincéket és a közkutakat. Ilyen nagy eső volt 1907-ben a Bocskai-szobor leleplezése délutánján vagy 1949-ben, amikor a közkutakba befolyt a víz és a Szilassy utcai kút a beléfolyt szennyvíztől fertőződött és hastífuszjárványt okozott. (Azóta annyiban javult a helyzet, hogy a Bercsényi, Salgótarján, Kolozsvár utcákon át, később a Déli lucernásban is mentesítő csatornákat készíttetett a város, melyek a városra zúduló víz egy részét a város déli részén át a csordalegelőre terelik. Az Arad utcai árok azóta, ha meg is telik, nem önt ki, de az I. kerület zárt csatornája még így sem tud megbirkózni - nagy esőben - a vízzel. A Tisza szabályozása előtt a malária „tájkór" volt, még 1880 táján is, mert 127