Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Bencsik János: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei a Tisza mentén, a volt alsó-szabolcsi falvakban

Bencsik János A GYŰJTÖGETŐ GAZDÁLKODÁS EMLÉKEI A TISZA MENTÉN, A VOLT ALSÓ-SZABOLCSI FALVAKBAN A gyűjtögetés mint gazdálkodási forma, a legősibb, ebből eredően a legegyszerűbb tevékenység, melynek során az ember „egyszerűen összegyűjti a természet által felkínált javakat anélkül, hogy maga is gondoskodna azoknak a termesztéséről és fenntartásáról."

1 A gyűjtögető gazdálkodáshoz alig vagy nem is használnak szerszámokat, eszközöket. A prehisztorikus gyűjtögetés természetesen a termelőeszközök fejlődésével párhuzamosan elvesztette a jelentőségét. A nép életében azonban a közelmúltig, sőt esetenként napjainkig is volt szerepe. Dolgozatomban Tiszadob, Polgár és Tiszacsege Tisza menti falvak gyűjtögető gazdálkodásának anyagát írtam le. A tanulmányom tárgyául választott falvak határában a Tisza szabályozása, sőt utóbb is, a belvizek lecsapolása előtt kiterjedt vadvizek, nádasok, füzesek voltak. A morotvákban, a tiszahagyásókban bőven volt vadmadár, hal, csík, még rákot is foghattak. Gazdagon termett a súlyom. A szegélyerdőkben és a kubikokon vadkörtefák, vadalmafák nőttek. A kaszálókon, réteken, legelőkön számos növény tenyészett, s közülük egyiket ételül, másikat gyógyszerül használhatták. Tavasszal a szikes határrészeket a szikfű borította be. Bár a múlt század végétől mindinkább háttérbe szorult területünkön is a gyűjtögetés, azonban voltak időszakok, amikor újból fontos tényezővé lett a nép táplálkozásában. Az aszályos esztendők, vagy az első és a második világháború időszakában arra kényszerültek a lakosok, hogy mind gyakrabban éljenek a gyűjtögetés nyújtotta lehetőségekkel. Ilyenkor nemcsak elszórt néprazi reliktum volt tehát a gyűjtögetés, hanem a megélhetés egyik módja is. Mindjárt hangsúlyoznunk kell azt is, hogy sem az említett szűkös időszakban, sem máskor nem volt azonos jelentősége a gyűjtögetésnek az egyes társadalmi csoportok, társadalmi rétegek életében. Különösen a gyermekek és a szegényebb magánosok vettek részt a gyűjtögetésben. A gyermekek csemegéztek is, sokszor azonban hiányos étkezésüket is pótolhatták. Az özvegyasszonyok pedig szinte abból éltek, ami jövedelmet a vadgyümölcsök, a gomba és más termények értékesítése útján szerezhettek. A növények leveleinek gyűjtése Az említett falvak sóska (rumex acetosa) szükségletének 90%-át a vadon termett sóska adta. Tavasszal a legkapósabb ételek közé tartozott a sóskamártás. A szegényebbek között az a mondás járta, hogy „ne félj, nem halunk már éhen, jön a sóska." A Tisza gátjának az oldalában mindenütt bőven van. Mi1 Gunda B. : A gyűjtögető gazdálkodás (Bp. 1939.) 3. Ill