Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

39 ezeknél. Markolatgombjuk általában szaruból van. A második vitrinben perzsa tőr (36. kép), visszacsapó reflex-íj, díszbalták és kaukázusi cserkesz pisztoly látható. Közép-Ázsiából származik a csontberakásos, festett fanyereg. Főleg a szártok vittek régen ilyen nyergeket a bokharai vásárokra eladni (37. kép). A középen álló vitrinben kiváló minőségű perzsa páncélvért van a XVII-XVIII. századból. A kar- és lábvédő részeket gazdag tausírozás díszíti. Egy hatalmi jelvény és kétágú lándzsa látható még itt. A XIII-XVIII. századi perzsa minatúrák, különösen Firdauszi „Királyok könyve" (Sáhnáme) című verses könyvének illusztrációi sok csatajelenetet is tartalmaznak. E képeken jól tanulmányozható a régi perzsa páncélzat, fegyverzet és harcmodor. A japánok mintegy hatszáz év óta kitűnő minőségű kardokat és páncélokat készítettek. A szamurájviseletet jól illusztrálja a XIX. sz. második feléből való lovas szamurájvezér-szobor is. Minden szamuráj két kardot viselhetett jog szerint: a hosszú katana-kardot és a rövidebb vakizasi-kardot, melyet közelharcon kívül a harakirihez is használhattak. A kard a szamurájszellem jelképe volt és nagy tiszteletben tartották. A japán kard a világ legtökéletesebb pengéjű, művészi kiképzésű kardja. A pengét kétféle acélból vagy vasból és acélból kovácsolták, hajtogatták, edzették hónapokig tartó munkával. Az utolsó, különleges edzésnél érték el azt, hogy a penge éle keményebb lett, mint a penge teste. Minden jó minőségű kardon megtalálni a penge éle mellett húzódó, szeszélyesen hullámos mintájú edzésnyomot, mely iskolák és mesterek szerint jellemző volt. A penge markolatát névjegyével látta el a mester, és esetleg a lakóhelyét is megadta. Végül gondosan csiszolták a pengét.