Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

A KELET VARÁZSA 40 DÉRI FRIGYES ÁZSIAI GYŰJTEMÉNYE A kardokat művészi kivitelű tartozékokkal látták el. Legfontosabb ezek közül a markolatvédő vas (cuba) volt, melynek egy-egy régi, művészi példányáért ugyanolyan fantasztikusan magas árat is hajlandók fizetni a japánok, mint a kiemelkedő mesterek régi kardjaiért. A XV-XVI. században egyszerűbb, áttört díszítésű vascubákat készítettek; ezután egyre gazdagabb arany, ezüst tausírozású, vésett és berakásos díszítésű cubákat készítettek. A különleges színes fémötvözetekből való késői darabok már nem is a harchoz, hanem inkább dísznek készültek. A kard cápabőrrel bevont markolatának fejét a kasira, a másik végét pedig a fucsi nevű veret díszítette, közepén pedig egy-egy menuki nevű arany vagy aranyozott dísz volt. A kard fatokját többnyire lakkozták. A cuba két oldalsó nyílásán át a kozuka kést és a kógai tűt tűzték a tok oldalába. Mindezeket a fém tartozékokat a legaprólékosabb munkával, főleg aranyberakásokkal díszítették, ezért a műgyűjtők kedvenc tárgyai közé tartoznak. A kardon kívül rövidebb tőröket is készítettek még. A japán fegyvervitrinben az említett kardtípusokon és kardtartozékokon kívül egy remek kovácsolt sisak szerepel, és figyelemreméltóak a régi selyembrokátból való kardtartó tokok is. A falon lakkozott, hosszú japán íjak és puskák láthatók. A lőfegyvereket a portugáloktól ismerték meg a japánok a XVI. század második felében. A szamurájpáncélokon érdemes megfigyelni a selyemzsinórral összefogott, lakkozott lemezes szerkezetet. Akárcsak a kardokat, ezeket is erre specializálódott családok mesterei készítették; némelyik közülük több száz évre tudta visszavezetni családfáját és mesterségét. Az utolsó keleti fegyvervitrinben különféle XVII-XIX. századi indiai kardok, ezüstberakásos csatabárdok és tőrök szerepelnek. A legszebb indiai fegyvereket a közép-ázsiai eredetű Mogul