Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

67 -, valószínűleg Debrecen-Mezőcsát kisugárzás feltételezhető. A mezőcsáti fazekasság csupán pár évtizedig virágzott, a XIX-XX. század fordulóján elsorvadt, megszűnt. A mezőcsáti fazekasság a magyar parasztkerámia egyik legmagasabb művészi színvonalú stílusát hozta létre. Legkedveltebb edényforma a Miska-kancsó, amelyet ha nem is mezőcsáti fazekasok alakítottak ki, de a legszebb példányokat ott készítették. Hasonlóan nagy számban készültek kisméretű bütykösök, tálak. A többi edényforma pl. komaszilke, bokály kisebb menynyiségben készült. A kiállított darabok közül a legkorábbinak a zöld mázas miska-kancsót tartjuk, amely még különbözik a későbbi, teljesen kiforrott formáktól. A Kovács Dániel készítette 1862-es „Pintes"-en Miska-kancsói öszszes jellegzetessége megtalálható, az erős sárga szín, a vörös mellény, dús zsinórozás, nagy domború gombok (73. kép). A harmadik Miska már a század végéről való. 1896-ban készítette Horváth Sándor, az utolsó kiemelkedő mezőcsáti mester. A következő nagyobb egységet a pálinkás bütykösök képezik, ezek a legtöbb esetben névszerűen mesterhez köthetők. Kiemelkedő az 1848-as madaras bütykös, amely a legnagyobb mezőcsáti mesternek, Rajczy Mihálynak a készítménye. Késői munkája az 1863-as kis méretű bütykös. Fő díszítőeleme a balra forduló vörösszárnyú madár, karéjos leveles ággal a csőrében (74. kép). Ez a madár figyelhető meg némileg átalakulva a Horváth család butykosain. A zöld szárnyú madárral díszített edények a Kovács család műhelyéből kerültek ki. Viszonylag ritka darab a Horváth Sándor által készített kulacs és a zöld mázas bokály. A komaszilke már átmenetet képez a tiszafüredi fazekastermékekhez. A sötétbarna mázas tálon a ragyogó élénkzöld, vörös és fehér színek alkalmazása mutatja, hogy viszonvlae kevés díszítéssel is miiven művészi ha-