Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

68 tást elérő darabokat tudtak készíteni a mezőcsáti mesterek. A kerámiatörténeti kutatás a tiszafüredi fazekasságot Mezőcsát kisugárzásának tartja. A két központ között az összekötő kapcsot M. Nagy Mihály fazekas jelenti, aki valószínűleg Rajczy Mihálynál tanult. 1847-es Miska-kancsóját a stílussajátosságok alapján akár Mezőcsát termékei közé is sorolhatnánk (75. kép). A nagy számban készült Miska-kancsók mellett a tiszafüredi mesterek legszebb termékei a karéjos szélű, madarakkal, virágokkal díszített tányérok és pálinkás bütykösök. A jellegzetes, ún. szilvamag alakú bütykösök írókázott és karcolt díszítésűek, legszebb példányai a könyv alakú bütykösök, amelyek a népi díszítőművészet kimeríthetetlen gazdagságát mutatják (76. kép). Az utolsó tárlóban szín és díszítőelem tekintetében egyaránt elütő edényeket találunk. Ezek a nagyváradi fazekasközpont termékei. A nagyváradi fazekasságról jelenleg keveset tudunk, csupán annyit, hogy nagy múltra tekint vissza, és a XVIII-XIX. században fontos szerepe volt. A kiállított néhány darab jellegzetes stílust mutat. Fehér alapon sárga, zöld, esetleg barna színekkel dolgoztak. Jellegzetesek díszítőelemeik, a hullámvonalak, csillagszerű virágok, karéjos levelek, kissé bizáncias, archaikus hatásúak. Kiemelkedő darab a bakonszegi egyház 1784-es úrasztali boroskannája (JJ. kép).