Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

66 A debreceni fazekasság termékei között külön csoportot alkotnak a második vitrinben elhelyezett csigacsinálók. A fából készült darabok országszerte elterjedtek voltak, de cserépből való példányok csak Debrecenből ismeretesek a XIX. század közepéről, végéről. Többnyire dísztárgyak voltak, s elsősorban zöld mázzal vonták be felületüket, hátoldalukon többnyire karcolt felírással találkozunk, amely a készítő és a tulajdonos nevét jelöli. A téglalap alakú lapocskák formájukat tekintve egységesek, csupán díszítésmódjukban különböznek. A recézett felületű lapot metszett, többnyire tulipán alakú rész koronázza, amelynek felületdíszítése kétféle: beütött geometrikus elemek vagy domborműves tulipános levelek, makkok. Mindkét díszítőmód elemei más edényfajtákon is ismertek. A beütött díszítés a debreceni fazekasok által nagy számban készített pipákról, a domborműves motívum pedig a zöld mázas kancsókról, korsókról került át a csigacsinálókra (72. kép). A XIX. század 70-es éveiből fennmaradt edények egyre erősebben mutatják a művészi és technikai színvonal hanyatlását. Jól érzékeltetik ezt a kisméretű pálinkás bütykösök, amelyek forma és díszítés tekintetében egyaránt kezdetlegesek, szemben az ugyanebből az időszakból fennmaradt mezőcsáti, tiszafüredi, mezőtúri és hódmezővásárhelyi darabokkal. A XIX. század végén, a XX. század elején éltek és dolgoztak ugyan fazekasok Debrecenben, de csak egyszerű használati tárgyakat készítettek. Az ún. közép-tiszai fazekasközpontok közül a legkiemelkedőbb mezőcsáti központ néhány edénye is kiállításra került, mintegy jelezve ezen központok kapcsolatát Debrecennel. Eleinte feltételezték, hogy a mezőcsáti fazekasság hatott a debreceni fazekasságra, azonban mivel Debrecen a régibb és a nagyobb központ - Mezőcsáton a jelenleg ismert legkorábbi darab 1828-ból való