Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

65 NÉPI KERÁMIA nyen előfordul a bogyós ág, amely alapján a tál készítőjének is Török Ferencet tekinthetjük (69. kép). Az egyik leggazdagabb díszítésű korsó Molnár János 1844-es remeke. Török Ferenc mellett ő a másik fazekas, akinek zöld és barna edényét egyaránt ismerjük. Az egyetlen kanna Daku Mihályé 1847-ből, a nyolcadik tárlóban, amely már kevéssé finom díszítésű. Elmaradt a díszítmény körülpontozása, amely az előzőek dekorativitását nagyban emelte. A század második feléből fentmaradt edények a már előzőleg megállapított sajátosságokat tükrözik. A nagyobb díszedények mellett maradtak fent kisebb darabok is, pl. az 1830-ból való bodon, az 1836-os évszámú tejescsupor (70. kép). Az 1836-os évszámú és 1850-ből származó kulacsok díszítménye a szőlőfürt. Szépen megmunkált darab a könyv alakú és a félgömb alakú persely. A negyedik stílus Tóth Bálint fazekasmester nevéhez kapcsolódik. A XIX. század 80-as éveiben készítette jellegzetes stílusú, az eddigiektől technika tekintetében is különböző edényeit. Az eddig alkalmazott írókázástól eltérően ecsettel festette edényeit. Nagyméretű kancsóira kakas és női fej fogójú fedőt készített (71. kép). A fehéres alapszínű edények öblén zöld levelek között kékvörös virágokból álló virágkoszorút láthatunk. Díszítésük nagyfokú hasonlóságot mutat a gyöngyös-pásztói fazekasközpont edényeinek díszítményeivel. Tóth Bálint készített hagyományos színezésű edényeket is. Ilyen pl. a nagyméretű barna mázas, virágos-madaras lakodalmi tál. Külön vitrinben kerültek elhelyezésre az alakos edények. Az országszerte elterjedt medve, bárány alakú méztartók, dohánytartók képviselik az alakos debreceni kerámiát. A barna mázas Mihók-kancsó talán a közép-tiszai fazekas központokban annyira kedvelt miska-kancsók előképének tekinthető. 7*-