Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

45 folyamán egyre szélesednek, domborított díszítéssel látják el őket (40. kép). Érdekes, a XVII. században gyakran szereplő fegyver volt a szintén keleti eredetű karabella. Markolatvégződése madárfej alakú, pengéje szablyapenge. A karabella a lengyelek nemzeti fegyverének számított, de nálunk is elterjedt volt. A mi példányunk pengéjét Sobieski János képe díszíti. Az utolsó két szablya a XVIII. század végén, XIX. század elején használt díszfegyver. A válaszfal másik oldalán a német és olasz gyalogság jellegzetes fegyverei, a kétkezes pallosok láthatók. A gyalogos fegyverként használt nagyméretű pallos bőrrel bevont markolata sokszor eléri a fél métert. Keresztvasa méretének megfelelően megnyúlt, a német példányokon gyakran csigavonalban végződik, míg az olaszoknál egyenes. Mivel ezeket a fegyvereket hüvely nélkül, vállra vetve hordozták, a penge nyakrészét is bőrrel vonták be. Abőrrel bevont rész alatt két tüske ágazik ki a pengéből. Ezekkel a fegyverekkel harcolók a parancsnokok, a zászló védelmét szolgálták. Tiszteletnek örvendtek a hadseregben, a nagykard mestereinek hívták őket, kétszeres zsoldot kaptak. Mellettük másfélkezes pallosok, szertartás-pallos, 1614-es évszámú hóhérpallos kerültek kiállításra. A két oldalfalon nagyméretű döfőfegyvéreket mutatunk be. Az alabárd, amely a XIII-XIV. századi Svájcban alakult ki, eredetileg vágófegyver volt. A századok folyamán a lapos vágófegyvernél a felső végén levő tüske négyszögletes csúccsá vált, fokán megjelent egy kisebb tüske, amely változatos alakokat öltött. A XV-XVI. században a döfőcsúcs egyre nőtt, így fokozatosan döfőfegyverré vált az alabárd. A XVI. században a hosszúra nyúlt döfőcsúcs fokozatosan megrövidült és lándzsa, levél alakot vett fel. A kiállított darabok a korai svájci típusoktól a hosszú döfoszuronyos és a levél alakú, maratott díszítésű,