Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

FEGYVERT S VITÉZT 46 ÉNEKLEK..." már eredeti harci funkcióját elvesztő, dísz-, illetve jelvényfegyverré vált alabárdokig változatos for­mákat mutatnak. Kitűnik közülük a különleges alakú, olaszoknál kedvelt típus, a glefe. Az ablak melletti részben levő döfőfegyverek sorában az első egy magyar partizán. A partizán a XV-XVI. században fejlődött ki. Jellemző for­mája a középső széles döfőcsúcs oldalán két kis szimmetrikus tüskével. A kiállított példány dí­szes darab. Pengéjében a vörösréz-berakás Szűz Máriát ábrázolja, nyakát az eredeti vörösbár­sony-bevonat díszíti. A mellette levő nyárs alakú, lehajló oldalpengékkel ellátott fegyver a XV-XVI. században használt spétum. A ha­sonló, de félhold alakú oldalpengékkel felszerelt, XV-XVI. századi gyalogsági fegyver, a runka, a spétumhoz hasonlóan díszfegyverré vált. Az utolsó lándzsa alakú döfőfegyver, a sponton, a partizánból fejlődött ki a XVII-XVIII. században, elsősorban rangjelző szerepe volt. A következő egységet a védőfegyverek ké­pezik. Az első tárlóban kiállított sisakok, úgy­nevezett nyílt sisakok közül a morionok a XVI. század elején alakultak ki Spanyolországban. Eredetileg gyalogosok fegyverzetének volt a része. Jellegzetes a formája, félgömb alakú, magas taréjjal, alsó karimája két végén felhajlik. A felületét általában díszítéssel látták el. Az egy­szerűbbeket feketére festették, fehérre csiszolt liliomos díszítéssel látták el, míg a díszesebb pél­dányokat maratott és aranyozott díszítés borítja. A középső sávban elhelyezett zárt sisakok már az egész fejet beborították. Ezeket a sisakokat alsó részükön kidomborodó szegélyperemmel látták el, amellyel a vértezet nyakrészéhez csat­lakoztak. Az egyik kiállított darab még nem tel­jesen zárt forma, úgynevezett burgundi sisak, mellette nyílt és zárt tornasisak arcvérttel, kes­keny látónyílással, felemelhető állvérttel. A kör­tesisakok ugyancsak nyílt sisakok voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom