Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

Egyiptom az emberiség első nagy folyami kultúráinak egyike. A Nílus évenkénti áradása tette termővé a földet. Az áradás szabályozása, az öntözés az egész Nílus-völgyre kiterjedő központi irányítást kívánt. A Kr. e. III. évezred elején két önálló királyság alakult, a Nílus felső folyásánál Felső-Egyiptom, a deltában AlsóEgyiptom. Egyesítésük Kr. e. 2900 körül történt. Az Obirodalomban az állam élén a fáraó, mint korlátlan hatalmú uralkodó állt. Az ország szervezettségének, a fáraók hatalmának kiemelkedő példái a piramisok. Az első átmeneti korszak után a Középbirodalomban a központi hatalom megerősödése a művészetek felvirágzását hozta. Magas szintű képzőművészeti és irodalmi alkotások születtek. Az egyiptomi művészet harmadik virágkora az Újbirodalom volt. A kiállított tárgyak nagy része a Késői kor legkiemelkedőbb periódusából, a szaiszi korból származik. A jobb oldali falrészen néhány szobor és dombormű került elhelyezésre. A töredékes fáraófej, az ureuszkígyóval díszített kettőskoronával, állán szakállal - szokásos ábrázolás. Az írnok ölében a szétnyitott papirusztekerccsel (1. kép), és a térdeplő, maga előtt fogadalmi táblát tartó alak az egyiptomi szobrászat jellegzetességét, a frontális ábrázolást mutatja. A fölöttük levő dombormű Bész istent, a zene- és táncistent ábrázolja, aki a késői korban igen népszerű volt, gonoszelűzőként, bajelhárítóként tisztelték. A terem közepén került elhelyezésre két múmiakoporsó, az egyiptomi halotti kultusz legjellegzetesebb tárgya. Hitük szerint a túlvilági élethez a test épségben maradása feltétlenül szükséges volt, ezért balzsamozással igyekezték megóvni a pusztulástól. A balzsamozás során a holttestből a lágy részeket eltávolították, a testet heteken át nátronos fürdőben áztatták, majd szurokkal és mézgával légmentesített pólyába szo7. 17 AZ ŐSI KULTÚRÁK VILÁGA