Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

A DEBRECENI MÚZEUMÜGY 10 ALAKULÁSA, A DÉRI GYŰJTEMÉNY nösebb érdeket nem keltő vidéki múzeumok sorában, ha 1920-ban rá nem mosolyog a szerencse, és Déri Frigyes nagyszerű általános művelődéstörténeti gyűjteménye nem kerül Debrecenbe. A debreceni Városi Múzeumot Déri Frigyes adománya egyszerre kiemelte az egyszerű, kis és egyszínű gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok sorából és nemcsak országosan, hanem bizonyos mértékben nemzetközileg is jelentőssé, számontartottá tette. Déri Frigyes gyűjteménye azért volt képes erre a nagy tettre, mert mind mennyiségileg, mind minőségileg kiváló volt. Tudatos gyűjtőmunka eredménye, amely minden klasszikus kultúrát és tárgykört nem nagyszámú, de jellemző, értékes műtárggyal ismertetett. Az a szerencsés körülmény, hogy Déri Frigyes gyűjteménye egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, mongol, indiai anyagot tartalmaz, mindmáig egyedülállóvá teszi a debreceni múzeumot a magyar múzeumok között. Déri Frigyes gyűjteménye „véletlenül" került Debrecenbe. Dérinek előzőleg semmi kapcsolata sem volt a várossal, múzeumáról meg éppenséggel semmit sem tudott. Déri eredetileg Bajának szánta gyűjteményét, ahol 1916-ban megvásárolta a Ferences-kert nagyobbik hányadát, hogy oda múzeumot építsen. Tervét azonban megváltoztatta, mert Baja határszéli város lett és mert beláttatták vele, hogy gyűjteménye egy Bajánál nagyobb, felsőfokú tanintézettel is bíró vidéki városban jobban, eredményesebben szolgálná a művelődésügyet. A korabeli kormányzat beszélte rá Déri Frigyest, hogy gyűjteményét Debrecennek adja, tekintve, hogy nemrégen lett egyetemi várossá, és művelődési intézményekben szegény. Déri Frigyes előtt csak egy cél lebegett: gyűjteményét közgyűjteménnyé tenni az arra legalkalmasabb helyen, hogy a magyar művelődésügyet minél eredményesebben szolgálja.